A Si-cu Bemutatása

A Si-cu Részletes Bemutatása

James Mumsford, amerikai tanár és zeneszerző írta körül legjobban a si-cu-t: „Hatalmas rejtély, hogy sikerült az ősi eunuchoknak egy csipetnyi oroszlánt, néhány teáskanálnyi nyulat, néhány uncia házimacskát, egy negyed udvari bolondot, balerinát, öregembert, koldust, egy evőkanálnyi majmot, egy rész bébi fókát, egy csipetnyi plüssmackót összekeverni a tibeti és kínai eredetű kutyákkal, de megtették és a si-cu lett belőle.”

Mumsford színes leírásának tárgya egy kicsi, királyi kutya, hosszú, dús fürtökkel, jellegzetes arccal, amely oly sok szívet megolvaszt. Emellett nagyon barátságosak is. A fajta előkelő háttérrel büszkélkedhet: eredetileg a Ming-dinasztia idején kínai királyi családok tartották őket.

A si-cuk földet söprő, hullámos szőrükkel, amit elegánsan masniba felkötnek a fejük tetején, valóban olyan sznobnak tűnhetnek, akiknek fő feladatuk egy selyempárnán feküdni. Semmi sem állhatna távolabb az igazságtól. A si-cuk gyönyörűek, barátságosak, élénkek, vidámak és odaadó társak.

A si-cuk személyisége rendkívül vonzó, és még a legmorcosabb emberek sem tudnak ellenállni ennek a fajtának. Ezek kutyák egész egyszerűen nem engedik, hogy bárkit figyelmen kívül hagyjanak. Azért tenyésztették őket, hogy barátságos társai legyenek az embereknek – nem vadásznak, nem terelnek, nem őriznek nyájat. Semmit sem szeretnek jobban, mint új emberekkel találkozni és a régi barátokkal együtt játszani. Ezek a kutyák szinte mindenhol találnak maguknak új barátot.

A legkisebb kutyafajták tagjai nem csak jóindulatúak és barátságosak, de rendkívül alkalmazkodóképesek is. A városi kislakásokban éppúgy megállják a helyüket, mint a vidéki farmon. Szeretik a gyerekeket és jól kijönnek más állatokkal. Bár a si-cuk masszív kutyusok, kis méretük miatt nagy hátrányban vannak. A felnőtteknek mindig figyelniük kell a gyerekek és kutyák közötti interakciókat. Ez különösen fontos a si-cuk esetében, hiszen olyan aprók, hogy könnyen megsérülhetnek egy rossz mozdulattól.

Ezeket a kutyákat krizantém kutyáknak is nevezik. Ez a becenév a minden irányban nővő arcszőrzetükre utal. Úgy néznek ki, mint egy kisvirág, aminek a közepén egy orr van.

A si-cuknak jellegzetes alsó harapásuk van. Az alsó állkapcsuk kissé szélesebb, mint a felső és a felső fogak a száj csukott állapotában nem az alsó fogsoron kívül, hanem belül helyezkednek el.

Rengeteg kering erről a kutyafajtáról. Az egyik szerint Buddha egy si-cuhoz hasonló kutyával utazott. A történet szerint egy nap több rabló támadt Buddhára azzal a szándékkal, hogy kirabolják és megöljék. A kiskutya aztán vad oroszlánná változott, és elkergette a rablókat, megmentve ezzel Buddha életét. Az oroszlán ezután visszaváltozott egy vidám kiskutyává, amelyet Buddha felkapott és megcsókolt. A si-cuk fején található fehér folt állítólag azt a helyet jelzi, ahol Buddha csókot adott hűséges barátjának.

Sokak szerint a buddhista templomok őrzői, a Fu-kutyák, a si-cuk megtestesítői.

A Si-cu Legfőbb Ismérvei

Fontos Tudnivalók Fajtaválasztáskor

• Nincsen olya si-cu fajta, hogy „császári” vagy „teáscsésze-méretű”. Ezek egyszerűen marketing kifejezések, amelyeket az alantas tenyésztők használnak, hogy jobban el tudják adni az almokat.

• Nehéz őket szobatisztaságra nevelni. Következetesnek kell lenni velük, nem szabad megengedni nekik, hogy felügyelet nélkül kóboroljanak a lakásban, amíg nem teljesen szobatiszták.

• A si-cuk lapos feje miatt hajlamosabbak hőgutát kapni, mivel a tüdőjükbe jutó levegő nem hűl olyan hatékonyan, mint a hosszabb orrú fajták esetében. Meleg időben légkondicionált helyiségben kell tartani őket.

• Gyorsan gubancolódik a szőrük, ezért naponta fésülni kell őket.

• Bár megbízhatóan bánnak a gyerekekkel, kisgyermekes családok számára mégsem a legjobb választás, mivel kis méretük miatt ki vannak téve a véletlen sérüléseknek.

• A si-cuk zihálnak, horkolnak és hajlamosak fogászati problémákra.

• Bár minden kutyánál előfordulhat, hogy megeszik a saját vagy más állatok ürülékét (koprofágia), a si-cuk különösen hajlamosak erre. A probléma kezelésének legjobb módja, ha soha nem hagyjuk, hogy szokássá váljon. Az ürüléket azonnal fel kell szedni a földről, nem szabad hagyni, hogy a si-cuk megközelítsék.

Történelme

A si-cu eredete ősi, rejtélyes és ellentmondásos. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a si-cu egyike a 14 legrégebbi kutyafajtának. A Kínában talált kutyacsontok bizonyítják, hogy a kutyák már i. e. 8000-ben is jelen voltak.

Egyesek úgy vélik, hogy a fajtát a tibeti szerzetesek fejlesztették ki, és a kínai királyi családnak ajándékozták. Azt is feltételezik, hogy a si-cut Kínában más fajták (Lhasa Apso vagy pekingi palotakutyák) keresztezésével jött létre. Függetlenül attól, hogy hol alakult ki a fajta – Tibetben vagy Kínában – egyértelmű, hogy a si-cuk a legkorábbi időktől kezdve nagyra becsült társak voltak. A kínai Tang-dinasztia (Kr. u. 618-907) idejéből származó festmények, művészeti alkotások és írások a si-cuhoz hasonló kistestű kutyákat ábrázolnak. Kr. u. 990 és 994 között ismét felbukkantak a kutyákról szóló írásokban, festményeken, faragványokon.

A 13. században Marco Polo arról számolt be, hogy Kubla kán mongol császár kis „oroszlán” kutyákat tartott és képzett ki vadászoroszlánokkal – nem zsákmányként, hanem az oroszlánok nyugalmának megőrzésére. Egyesek úgy vélik, ezek a kutyák a si-cuk voltak.

A Ming-dinasztia idején (1368-1644) a kínai királyi családok si-cu típusú kutyákat tartottak, és ezeket a „kis oroszlánokat” vagy „krizantémkutyákat” számos dokumentum említi ebből az időszakból. Ezek állítólag kistestű, intelligens, szelíd kutyák voltak, akik erősen hasonlítottak az oroszlánokra.

Az 1700-as évektől az 1900-as évek elejéig nem sok szó esik ezekről a kutyákról a különböző feljegyzésekben, de számos korabeli műalkotás ábrázol kis, bozontos, boldog kutyákat.

1861-ben a si-cuk népszerűvé váltak a császári udvarban, miután egy királyi ágyasból Kína császárnéja lett. Ce-Hszi császárnő egyik első királyi rendelete az volt, hogy akit palotakutyák kínzásán kapnak, azt halálra ítélik. Ce-Hszi császárnő nagyon szerette az állatokat, és kiterjedt tenyésztési programokat hajtott végre a palotai eunuchok közvetlen felügyelete alatt.

Ce-Hszi császárnő uralkodása idején a Dalai Láma egy pár si-cut ajándékozott neki, amelyek állítólag a császári palota kis oroszlán kutyáinak az eredetét jelentették. Azt mondják, a si-cuknak saját palotájuk volt, és arra képezték ki őket, hogy üljenek és integessenek a mellső mancsukkal, amikor a császárné meglátogatja őket.

1908-ban bekövetkezett halála után számos királyi család versengett a legszebb szőrű és színű kutyák előállításáért. A verseny miatt a tenyésztést titokban tartották. A rossz alomból származó kutyákat a piacon árulták, míg a „jó minőségű” kutyákat gyakran a palotákból csempészték ki, és külföldi látogatóknak vagy kínai nemeseknek adták ajándékba.

1928-ban az első si-cukat (egy kan és egy szuka párt) Lady Brownrigg, az észak-kínai parancsnokság szállásmesterének felesége hozta Angliába Pekingből. 1933-ban egy Mrs. Hutchins nevű hölgy hozott Kínából Írországba si-cut, ezt a kutyát végül Lady Brownrigg kutyáival tenyésztették. Ez a három kutya képezte Lady Brownrigg kennelének alapját.

Maureen Murdock és unokaöccse Philip Price voltak az elsők, akik si-cukat importáltak és tenyésztettek az Egyesült Államokban. 1960-ra már három si-cu klub létezett: az Amerikai Si-Cu Egyesület Floridában, a Texasi Si-Cu Társaság és az Amerikai Si-Cu Klub. 1963-ban az Amerikai Si-Cu Klub és a Texasi Si-Cu Társaság egyesült és létrehozták az Amerikai Si-Cu Klubot. 1969-ben az Amerikai Kennel Klub a fajtát elismerte.

Méret

Marmagasságuk kb. 20-25 centiméter. Súlyuk 4-7,2 kg között van.

Személyiség

Minden kutyafajtának célja van. Történelmileg a si-cu célja az volt, hogy az emberek társa legyen – és a mai napig ezt is akarják. Egyszerűen arra vágynak, hogy az emberekkel legyenek. Ne várja tőlük senki, hogy vadásszanak, őrködjenek vagy visszahozzanak dolgokat; ez nem az ő stílusuk.

Domináns tulajdonságuk a ragaszkodás, az emberek öle pedig a kedvenc helyük. Akkor a legboldogabbak, ha a családdal vannak és megkapják a kellő figyelmet.

Ennek ellenére a si-cuk nem kimondottan lustaságok. Éberek és élénkek, megugatják az otthonukba érkező számukra idegeneket. De nem kell aggódni a vendégeknek: azonnal összebarátkoznak velük.

Egészség

Ezek a kutyák általában egészségesek, de mint minden fajtánál, így náluk is előfordulhatnak bizonyos betegségek. Nem minden kutyánál jelentkeznek az alábbi egészségügyi problémák, de jobb tisztában lenni a fogalmakkal, hogy időben lehessen cselekedni szükség esetén.

Allergia: 3 fő allergiatípust különböztetünk meg: ételallergia, amely étrendváltással, speciális étrenddel kiküszöbölhető; kontaktallergia, ide tartozik pl.: ágynemű, bolhaporok, samponok és egyéb vegyszerek miatt jelentkező allergiás reakciók; és az inhalációs allergia, amelyet levegőben szálló allergének (pl.: pollen, penész, por) okoznak. A kezelés az allergia típusától függően változik. Kezelhető étrend váltással, gyógyszerekkel, környezeti változásokkal.

Csípő diszplázia: Ez egy örökletes betegség, ilyenkor a combcsont nem illeszkedik szorosan a csípőízületek medenceüregébe. A csípő diszplázia klinikai tünetekkel vagy akár anélkül is fennállhat. Ilyen esetekben néhány kutya sántít vagy fájlalja az egyik, vagy akár mindkét hátsó lábát. Ahogy a kutyák idősödnek ízületi gyulladások is kialakulhatnak. Csípő diszpláziával élő kutyák nem szaporodhatnak, ezért mindig kérj a tenyésztőktől egy olyan papírt, ami igazolni tudja, hogy leendő kutyád szülei nem szenvednek a betegségben.

Patellar luxation: másnevén térdkalácsficam, kistestű kutyáknál rendkívül gyakori probléma. Ez akkor fordul elő amikor a lábukban található 3 csont – femur (combcsont), patella (térdkalács), tibia (sípcsont) – nem illeszkedik helyesen, tehát könnyedén elmozdulnak. Ez sántasághoz és egyéb rendellenes járási formákhoz vezethet.

Fiatalkori vesediszplázia: genetikai rendellenesség, amely fiatal kölyökkutyáknál jelentkezik. A kutya túlzottan szomjas lesz és gyakran vizel. Fogyni kezdenek, hánynak, hiányzik belőlük az életerő. Jelenleg csak egyetlen vizsgálat létezik, amivel kideríthető a betegség: a vese széleskörű biopsziája, amely nagyon invazív és nagy kockázattal jár. Genetikusok által kifejlesztett kenettesztek is léteznek, de a mai napig egyik sem tűnik 100% megbízhatónak.

Vesekő és hólyagfertőzések: számos tényező okozhatja, például a túlzott fehérje-, magnézium- és foszforbevitel, vagy a vizelések között eltelt hosszú idő. A hólyaggyulladást bakteriális vagy vírusfertőzés okozhatja. Ha a si-cunak gyakran kell vizelnie, véres a vizelete, úgy tűnik, mintha nehezen vizelne, vagy étvágytalanságban szenved, el kell vinni az állatorvoshoz kivizsgálásra.

Szemproblémák nem ritkák a si-cuknál, mivel nagy, kidülledő szemeik vannak. A betegségek közé tartozik a keratitis (szaruhártya gyulladás, amely szaruhártya-fekélyhez és vaksághoz vezethet), a proptosis (amikor a szemgolyó kimozdul a szemgödörből, és a szemhéj a szemgolyó mögé szorul), a distichiasis (a szempillák rendellen növekedése a szem szélén), az ectopia cilia, a progresszív retina atrófia és a száraz szem.

A fülfertőzések azért gyakoriak a si-cuknál, mert sötét cseppfülük van, amitől a hallójárat mindig meleg, a fülledtség pedig remek környezetet biztosít a fertőzések számára. A problémák elkerülésének érdekében hetente ellenőrizni és tisztítani kell a kutyák fülét.

A visszamard tejfogak, fog- és ínyproblémák sem szokatlanok ezeknél a kutyusoknál. Néha az állatorvosnak kell kihúzni a tejfogakat. A kutyák alsó harapása miatt hiányozhatnak vagy rosszul állhatnak a fogak. Fontos, hogy a kölyökkutyák fogait is rendszeresen mosni kell. A fogászati problémákat (például rossz lehelet, meglazult fogak) pedig jelezni kell az állatorvosnak.

A köldöksérv gyakori probléma ezeknél a kutyáknál. Gyakran a hasi középvonal késedelmes záródása okozza. Néha műtétre van szükség a korrekcióhoz, általában a kölykök ivartalanításával együtt végzik.

A portoszisztémás májsönt egy veleszületett rendellenesség, a vér megkerüli a májat. Ennek következtében a vért a máj nem tisztítja meg úgy, ahogyan azt kellene. Műtéttel kezelik általában.

A fogzás nehézségei miatt szipogással is küzdhetnek ezek a kutyák. Körülbelül négyhónapos korban az íny megduzzad; mivel az íny közvetlenül a benyomott orr alatt van, nincs sok hely. A kölykök ilyenkor horkolnak, szuszognak, hangosan zihálnak.

„Fordított tüsszentés”: Nem kimondott betegség, de akkor fordulhat elő ilyen, ha az orrváladék lekerül a kutya szájpadlására, vagy egész egyszerűen valami bekerült a kutya orrába, ami irritálja őt. Sokkal rosszabbul hangzik, mint ami valójában. Gyógyszeres kezelés nélkül elmúlik ez a jelenség.

Gondozás

Ezeket a kutyákat különösebben nem érdeklik, hogy hol élnek, addig amíg szeretik és törődnek velük. Nagyon jól alkalmazkodnak mindenhez, jól érzik magukat egy kis városi lakásban, de egy nagy kertes családiházban is. Határozottan benti kutyák, nem szabad őket kizárni, bár élvezik a hátsó udvaron a játékot.

Megelégszenek a napi rövid sétákkal. Nem egy rendkívül aktív fajta, nagyon szeretnek bent hűsölni és heverészni, a házban bolyongani, a játékaikkal játszani és hasonlók.

Mint sok más rövidorrú fajta, a si-cuk is érzékenyek a melegre. A forró napokon légkondicionált vagy ventilátorral ellátott helyiségbe kell vinni őket, hogy ne kapjanak hőgutát.

Nem, a si-cuk nem tudnak repülni, bár egyes gazdik gyakran beszámolnak olyan esetekről, amikor a kutyusaik azt hitték tudnak repülni. Félelem nélkül ugranak át az egyik bútorról a másikra. Bár számunkra ezek nem tűnnek hatalmas magasságoknak, ezeknek az apró kutyusoknak nagyon is az. Sajnos ezek az ugrások gyakran sérüléssel végződnek.

Bár természetüknél fogva szelídek és barátságosak, a korai szocializálásra nekik is szükségük van. Mint minden kutya, ők is félénkké válhatnak, ha kölyökkorban nem szocializálják őket megfelelően.

A si-cukat nehéz szobatisztaságra nevelni. El kell kerülni annak a lehetőségét is, hogy a szobákba piszkítsanak. Nem szabad őket hozzászoktatni a szőnyegre pisiléshez. Egyes gazdik a kutya alomdobozra esküsznek, mások többször kiviszik egy nap a kutyusokat. A si-cu kölyköket gondosan felügyelni kell a lakásban, amíg teljesen szobatiszták nem lesznek. A ketrechez szoktatás nagyon hasznos minden kutya és gazdi számára. Ezzel a lakás és a kutyus épségét is kontrolálni lehet, ha a gazdi távol van. A ketrecük egyben egy olyan hellyé is válik számukra, ahová bármikor elhúzódhatnak, ha pihenni szeretnének. A kölyökkorban történő ketrechez szoktatás segít a kutyusoknak elfogadni a bezártságot, így nem fog a későbbiekben gondot okozni az sem, ha kutyapanzióban vagy kórházban kell tölteniük pár éjszakát. Egész napra azonban soha nem szabad őket bezárni! Pár óránál tovább ne legyenek bezárva, kivéve éjszaka, amikor alszanak.

Etetés

Ajánlott napi mennyiség: 60-120 gramm jó minőségű táp.

Hogy felnőtt kutyádnak mi az ideális napi adagja az nagyban függ a kutya méretétől, testalkatától, metabolizmusától és aktivitás szintjétől. Éppannyira különbözőek a kutyák, mint mi emberek, ezért nem lehet pontos adatokat meghatározni. Teljesen egyértelmű, hogy egy izgő-mozgó kutyusnak sokkal több tápanyagra van szüksége, mint egy lusta kutyusnak. A megvásárolt táp minősége is rengeteget számít – minél jobb minőségű a táp, annál táplálóbb lesz az a kutyusod számára.

További etetési tanácsokért, tippekért fordulj hozzánk bizalommal elérhetőségeink valamelyikén!

Szín és ápolás

A hosszú, selymes si-cu bunda nagyon sokféle színű lehet: fekete, fekete-fehér, szürke-fehér, vörös-fehér stb. A fehér hegyű farok és a fehér folt a homlokon nagyon kedvelt.

A si-cu bunda gyönyörűen tartása időigényes. Naponta kell fésülni, hogy ne alakuljanak ki a csomók. Gyakran kell fürdetni őket, akár heti egyszer is. Sőt, sok si-cu kedvelő inkább felbérel egy szakembert, hogy kutyusának a szőre mindig tökéletes legyen. Sokan nem szeretik hosszúra hagyni a kutyusok szőrét, ezzel ugyan veszítenek szépségükből, de a napi fésüléssel járó munka is megszűnik ezzel együtt.

Az ápolást egy kellemes programmá kell tenni mind a gazdi mind a kutya számára már kölyökkorban. A legtöbb tapasztalt gazdi megtanítja a si-cuját, hogy feküdjön az oldalára, miközben kifésülik a szőrét, így sokkal könnyebb procedúra ez a gazdinak és sokkal kényelmesebb a kutyusnak.

Körülbelül 10-12 hónapos korban a si-cu szőrzete a bolyhos kölyökbundáról a selymes felnőtt szőrre változik. Ebben a szakaszban kicsit olyan, mintha teljesen kihullana a szőrük, nagyon erősen vedlenek, szinte már a fésülés sem segít. Ez az időszak csak három hónapig tart és amint kinő a felnőtt szőrzet, már sokkal könnyebb lesz a fésülésük.

Havonta 1-2 alkalommal kell a körmüket levágni. Ha már hallod, ahogy a padlón kopognak, akkor bizony eljött az ideje a körömvágásnak. Legyél nagyon óvatos, hiszen a kutyák körmei nagyon érzékenyek, ha nem vagy magabiztos, inkább keress fel egy kutya kozmetikust!

Hetente kell ellenőrizni a füleket is, hogy nincs-e bőrpír vagy rossz szag, ezek ugyanis fertőzésre utalnak. Egy vattakoronggal tisztítsd meg a fület az állatorvos által javasolt tisztítószerrel. Nem szabad túl mélyen benyúlni a fülbe, a hallójárathoz!

Hetente kétszer-háromszor érdemes megmosni a kutyusok fogát, a fogkőlerakódás megelőzése és a baktériumok eltávolítása érdekében. A napi fogmosás még inkább javasolt, hiszen ezzel a fogíny egészségét is biztosítani tudják a gazdik. Mivel a si-cuk gyakran küzdenek fogászati problémákkal, náluk kulcsfontosságú a helyes fogápolás.

Más állatok és gyerekek

A si-cuk csodálatos házikedvencek. Jól kijönnek más kutyákkal és egyéb háziállatokkal, és szelíd személyiségük miatt jó társak a gyerekek számára is.

Mint minden kutyafajtánál, itt is elmondjuk, hogy rendkívül fontos a gyerekeknek is megtanítani, hogyan kell viselkedni a kutyákkal, hiszen mindig akadhatnak kivételek és lehet, hogy odakap egy ingerült kutyus és hamar bekövetkezik a baj. Hiába barátságosak a kutyusok a picikkel is, felügyelet nélkül soha nem lehet együtt kutya és kisgyerek. Természetesen, a kutyákat is nevelni kell a helyes viselkedésre, éppúgy, mint a gyerekeket.