A Pomerániai törpespicc Bemutatása

A Pomerániai Részletes Bemutatása

Bár a pomerániaiak (másnéven törpespicc, pom, Loulou) csak pár kilót nyomnak, személyiségük nagyobb, mint Texas!

A pomerániaiak a spicc család legkisebb tagjai, ehhez a családhoz tartozik többek között a szamojéd, az alaszkai malamut és a norvég elkhund.

Ezek a kiskutyák a németországi Pomeránia tartományról kapták a nevüket. Különösen népszerűvé akkor váltak, amikor Viktória királynő engedélyezte, hogy a kutyakiállításokon néhány pomerániai törpespicce is részt vehessen.

Az aranyos, lelkes, szőrmókok intelligensek és hűségesek a családjukhoz. Nem szabad hagyni, hogy cukiságuk megtévesszen! Független, bátor kutyák és megvan a magukhoz való eszük. Éberek és kíváncsiak a körülöttük lévő világra. Sajnos az ő fejükben ők sokkal nagyobbak, mint valójában, ami néha arra készteti őket, hogy piszkálják, zaklassák a náluk sokkal nagyobb és erősebb kutyákat.

Szerencsére, ha megfelelően szocializálják őket, akkor jól kijönnek a többi kutyával és más állatokkal egyaránt.
Pici, ék alakú fejük van, felálló fülekkel. Egyesek rókaszerűnek írják le pofájukat, még mások szerint olyanok, mint a kisbabák.

Sötét, mandulavágású szemükben intelligencia és kíváncsiság tükröződik. Orruk lehet sötét, vagy a bundájuk színével megegyező is. Jellegzetes, bolyhos farkukat a gerincoszlopuk felett egyenesen tartják, ezzel egy legyezőszerű hatást kölcsönöz.

A pomerániaiak sokféle színűek lehetnek, a leggyakoribbak közé tartozik a vörös, narancssárga, fehér, krém, kék, barna vagy fekete. Fehér, színes jegyekkel elláttot bundájú pomerániaival ritkán találkozik az ember, általában egyszínűek. A pomerániaiaknak dupla bundája van, nyakukon és mellkasukon gallér található. Elsőre talán úgy tűnhet, hogy ezt a bundát nagyon nehéz ápolni, de valójában a rendszeres fésüléssel tökéletesen kordában lehet tartani a szőrüket.

Kis méretük ellenére a pomerániaiak nagyon hangosan ugatnak, ezért nagyon jó házőrzők is lehetnek. Néha azonban nem tudják, mikor kell abbahagyni az ugatást, ezért érdemes megtanítani őket arra, hogy parancsra abbahagyják a hangoskodást.

Ezek a kutyák kiváló háziállatok az idősebb és elfoglaltabb emberek számára, mert nem függenek túlságosan az emberektől. Olyan otthonokba is tökéletesen beillenek, ahol nincs udvar. Kis termetük miatt nem javasolt őket kisgyermekes családoknál tartani, mert a gyerekek könnyen árthatnak nekik.

A pomerániaiak általában gyorsan tanulnak új trükköket, de következetesnek és határozottnak kell lenni nevelésük során. Ezek a kutyák szívesen átveszik az irányítást a háztartás felett, muszáj megmutatni nekik, hogy ki a főnök a háznál.

Rengeteg energiájuk van és nagyon szeretnek sétálni. Büszkén felemelt fejjel vonulnak, szeretnek új emberekkel találkozni, új látnivalókat, szagokat felfedezni.

Egyre több pomerániai vesz részt különböző versenyszámokban (pl.: akadályverseny, engedelmességi feladatok, labdajátékok stb.). Néhányukat halláskárosultak segítésére képeztek ki. Kiváló terápiás kutyák, örömet és vigaszt nyújtanak a betegeknek és időseknek egyaránt. Ha egy pici, de hatalmas személyiségű kutyára vágyik valaki, akkor a pomerániai törpespiccet kell választania.

A Pomerániai Legfőbb Ismérvei

Fontos Tudnivalók Fajtaválasztáskor

• Nagyon gyanakvóak az idegenekkel szemben és sokat ugatnak.

• Nehéz őket szobatisztaságra nevelni. A ketrechez szoktatás elengedhetetlen számukra.

• A nagy hőség és páratartalom miatt hőgutát is kaphatnak a pomerániai törpespiccek. Ha nyáron kint vannak a szabadban, figyelni kell a túlmelegedés jeleire. Ha észlelhető a túlhevülés azonnal be kell őket vinni a házba. Benti kutyák, nem szabad őket kizárni az udvarra.

• Bár a pomerániai törpespiccek jól kijönnek a gyerekekkel, kis méretük miatt nem túl jó választás a kisgyermekes és nagyon aktív gyerekes családok számára. Soha nem szabad hagyni, hogy felügyelet nélkül játsszanak együtt gyerekekkel!

• Mivel nagyon kicsik, a baglyok, sasok, sólymok, prérifarkasok és más vadon élő állatok is zsákmánynak tekinthetik őket. Soha nem szabad őket felügyelet nélkül kint hagyni a szabadban, mindig ébernek kell lenni gazdiként, ha ragadozómadarak ólálkodnak a környéken.

• Mivel kicsik és vonzók, a pomerániai törpespiccek a kutyatolvajok célpontjai. Egy újabb ok, amiért nem szabad őket felügyelet nélkül kint hagyni az udvaron. Még egy bekerített udvaron sem!

• Bár elég kicsik, ezt ők nagyon nem veszik észre. Igazi „nagykutyás” hozzáállásuk van. Ez nem mindig jelent jót, főleg akkor, amikor úgy döntenek, hogy nekiállnak kötekedni a náluk sokkal-sokkal nagyobb kutyákkal. Ezek a kutyák nem ismerik a saját korlátaikat, ezért kell a gazdiknak figyelni rájuk.

• Ha megöregednek, a gyönyörű bundájukon kopasz foltok alakulhatnak ki.

• Soha ne vásárolj kiskutyát háztáji tenyésztőtől, megbízhatatlan tenyésztőktől, állatkereskedésekből, szaporítóktól. Olyan embereket kell keresni, akik igazolni tudják a szűrővizsgálatok eredményeit, a szülőkutyákat is ismeri, biztosítani tud a kiskutya genetikai egészségéről, jó természetéről.

Történelme

A pomerániaiak a németországi Pomeránia tartományból származnak, a távoli északi országok ősi spicc fajtáinak leszármazottjai. A pomerániai legközelebbi rokonai a norvég elkhundok, a schipperke, a német spicc, az amerikai eszkimókutya, a szamojéd és a spicc, vagyis az északi kutyák csoportjának más tagjai, amelyek mindegyikére jellemző az ék alakú fej, tüskeszerű, felálló fül és a vastag bunda. A korai pomerániaiak súlya elérte a 14 kg-ot.

Már a fajta megjelenésének kezdetén is népszerűek voltak ezek a kutyusok. Luther Márton teológusnak is volt egy Belferlein nevű pomerániaija, akit gyakran említett írásaiban. Michelangelo pomerániai kutyusa pedig a szaténpárnáján ülve figyelte, ahogy mestere a Sixtus-kápolna mennyezetét festette. Isaac Newton fizikus kéziratait állítólag Gyémánt nevű pomerániai kutyusa rágta meg. Mozart pedig egy áriát is dedikált Pimperl nevű kutyusának.

1761-ben a pomerániaiak vonzereje Angliába is elért, amikor Sophie Charlotte, Mecklenburg-Strelitz (Pomeránia szomszédos tartománya) 17 éves hercegnője feleségül ment ahhoz az angol herceghez, aki később III. György király lett. A hercegnő magával vitte Phebe és Mercury nevű többnyire fehér kutyáit. Bár királyi körökben népszerűvé váltak, az új fajta nem vált be a nép körében.

Mindez Charlotte királynő unokájának, Viktória királynőnek az uralkodása alatt megváltozott. Viktória királynő 64 éves uralkodása alatt több, mint 15 különböző kutyafajtát tenyészttetettet. Különösen kedvelte a pomerániaiakat, amelyeket először 1888-ban látott egy olaszországi útja során. Beleszeretett egy Marco nevű, cobolypiros és vörös pomerániaiba, aki mindössze 5 kilót nyomott. Ma sokan úgy vélik, hogy ez a kutyus volt a kisebb pomerániaiak tenyésztésének fő inspirálója.

Marco számos kutyakiállításon indult és nyert számos kitüntetést a királynő neve alatt. Viktória királynő ugyanezen az 1888-as firenzei utazáson három másik pomerániait is vásárolt. Marco után a királynő következő leghíresebb pomja egy Gina nevű szuka volt, aki szintén bajnoki címet szerzett a londoni kutyakiállításokon. Viktória királynő annyira szerette a kutyáit, hogy a halálos ágyához is maga mellé kérette kedvenc pomerániai kutyusát, Turit.

Viktória királynő szeretete a fajta iránt, különösen a kisebb pomerániaiak iránt, arra ösztönözte az angol kutyaimádókat, hogy még kisebb pomerániai kutyákat kezdjenek el tenyészteni. 1900-tól az 1930-as évekig a Crufts kutyakiállítására a legtöbb nevezett kutya pomerániai törpespicc volt. Ebben az időszakban vált véglegessé a fajtastandard is, amelyben a méret a ma is ismert súlyre csökkent. Szintén ebben az időszakban vált elérhetővé a színek szélesebb választéka. A korai pomerániaiak elsősorban fehérek, feketék, csokibarnák vagy kék színűek voltak, de miután az 1920-as években egy narancssárga pomerániai győzött a kutyakiállításon, a színválaszték is bővült.

Népszerűségük az Atlanti-óceánon túlra is elért. 1888-ban egy Dick nevű pomerániai volt az első kutyus, aki bekerült az Amerikai Kennel Klub (AKC) törzskönyvébe. 1892-ben benevezték az első pomerániait egy New York-i kutyakiállításra. Miután 1900-ban az AKC elismert a fajtát, a népszerűségük gyorsan nőtt az Egyesült Államokban. 1909-ben az Amerikai Pomerániai Klubot felvették az AKC tagklubjává, és a fajta szülőklubjává nyilvánították. A század közepére a pomerániaiak az egyik legnépszerűbb kutyafajtává váltak Amerikában. Ma a 14. helyen állnak az AKC által regisztrált 155 fajta népszerűségi ranglistáján.

Méret

Marmagasságuk kb. 18-22 cm, súlyuk maximum 3,5 kg. Néhány alomban születnek olyan kölykök akik még a régi idők pomerániaira hasonlítanak, amikor még nagyobbak voltak (5-6 kg).

Személyiség

Nyitott, okos és élénk kutyák. Imádnak új emberekkel találkozni és jól kijönnek más állatokkal, bár néha sokkal nagyobbnak hiszik magukat, mint amekkorák valójában, ami okozhat egy-két problémát. Ha nem állítják meg őket, képesek kötekedni egy náluk sokkal nagyobb kutyával is, aminek csúnya vége is lehet, ha az a másik kutya nem egy türelmes, nyugodt jószág.

Éber és kíváncsi pomerániaiak kiváló házőrző kutyák, mert minden szokatlan dolgot megugatnak. Meg kell tanítani őket arra, hogy parancsra abbahagyják az ugatást, különben még az is előfordulhat, hogy egész nap be nem áll a szájuk.

A temperamentumot számos tényező befolyásolja, ideértve a genetikát, a képzettséget és a szocializációt. A jó temperamentumú kölyökkutyák kíváncsiak és játékosak, hajlandóak közeledni az emberekhez, elviselik, ha hozzájuk érnek. Ha választani kell egy alomból, mindig a középutat kell választani: ne is azt vidd haza, aki a legtöbbet bunyózik a többiekkel és ne is a sarokban megbújó kiskutyát válaszd.

Ha teheted, nézd meg a kölyökkutya szüleit – általában az anyát mindig meg lehet nézni – hiszen tőlük örököl a kutyus minden tulajdonságot. Ha elégedett vagy velük, valószínűleg a kiskutyával sem lesz gond mire felnő.

Mint minden kutyának, nekik is szükségük van a korai szocializációra – sokféle emberrel, látnivalóval, hanggal, élményekkel kell találkozniuk még kölyökkorukban. A szocializáció segít abban, hogy felnőtt korukban határozottabb kutyusok legyenek.

A kutyaiskola vagy kutyamegőrzők remek kezdetek lehetnek. Rendszeres látogatók, nyüzsgő parkokban sétálás, üzletek, ahova a kutya is bemehet, szomszédokkal közös séta stb. Ezek mind-mind segítenek a kutyusoknak hozzászokni a társasághoz.

Egészség

Ezek a kutyák általában egészségesek, de mint minden fajtánál, így náluk is előfordulhatnak bizonyos betegségek. Nem minden kutyánál jelentkeznek az alábbi egészségügyi problémák, de jobb tisztában lenni a fogalmakkal, hogy időben lehessen cselekedni szükség esetén.

Vásárolj megbízható tenyésztőktől, akik mindent tudnak az adott kutyus egészségügyi állapotáról és ezt orvosi papírokkal is igazolni tudják. Egy megbízható tenyésztő eladás előtt beadatja a szükséges oltásokat, elintézi a féregtelenítést. A jó tenyésztők ügyelnek arra, hogy a szülő-kutyák két évnél idősebbek, jólneveltek legyenek, illetve folyamatosan ellenőrzik az állomány egészségügyi állapotát!

Allergia: a pomerániaiak egy része különféle allergiákban szenvedhet, a kontaktallergiától kezdve egészen az ételallergiáig bármi előfordulhat náluk. Ha a kutya sokat nyalogatja a mancsait és/vagy dörzsöli az arcát, el kell vinni az állatorvoshoz, hogy megállapítsa allergiáról van-e szó vagy sem.

Epilepszia: egyes pomerániaiaknál epilepszia alakulhat ki, az állatnak rohamai lehetnek. Ilyenkor mindig állatorvos segítségét kell kérni, ő tudja milyen kezelésre van szükség az adott helyzetben.

Szemproblémák: a pomerániaiak hajlamosak különféle szemproblémákra, beleértve a szürkehályogot, a száraz szemeket (szaruhártya és a kötőhártya szárazsága), és a könnycsatorna problémákat. Ezek a problémák már serdülő korukban jelentkezhetnek és kezelés nélkül akár vaksághoz is vezethetnek.

Csípő diszplázia: Ez egy örökletes betegség, ilyenkor a combcsont nem illeszkedik szorosan a csípőízületek medenceüregébe. A csípő diszplázia klinikai tünetekkel vagy akár anélkül is fennállhat. Ilyen esetekben néhány kutya sántít vagy fájlalja az egyik vagy akár mindkét hátsó lábát. Ahogy a kutyák idősödnek ízületi gyulladások is kialakulhatnak. Csípő diszpláziával élő kutyák nem szaporodhatnak, ezért mindig kérj a tenyésztőktől egy olyan papírt, ami igazolni tudja, hogy leendő kutyád szülei nem szenvednek a betegségben.

Legg-Perthes kór: genetikai okokra visszavezethető combcsontfej elváltozás. A betegség során degeneratív folyamatok mennek végbe, melynek következtében az ízületek rongálódnak, nem képesek ellátni a megfelelő funkciókat. A legg-perthes betegség kiváltó oka ismeretlen, ezért gondolják úgy a szakértők, hogy ez egy örökletes kór. Gyógymódok: pihenés, fizikoterápia és műtét. Utóbbinál a deformált csontot távolítják el. A kutyák többsége teljesen felépül a betegségből, de vannak olyan kutyusok is, akik életük végéig sántítanak.

Patellar luxation: másnevén térdkalácsficam, kistestű kutyáknál rendkívül gyakori probléma. Ez akkor fordul elő amikor a lábukban található 3 csont – femur (combcsont), patella (térdkalács), tibia (sípcsont) – nem illeszkedik helyesen, tehát könnyedén elmozdulnak. Ez sántasághoz és egyéb rendellenes járási formákhoz vezethet.

Összeesett légcső: nem teljesen tisztázott a kialakulásának oka, de a levegő gyors belégzése miatt a légcső lelapul és ezzel megnehezíti a levegő bejutását a tüdőbe. Olyan, mintha túl erősen szívnánk egy szívószálból. Ez egy öröklődő egészségügyi állapot. A betegségre hajlamos kutyafajták légcsőgyűrűik kémiai összetételében olyan rendellenesség mutatkozik, amelynek következtében a légcső elveszíti merevségét, képtelen megtartani kör formáját, lelapul.

Fogászati problémák: a pomerániaiak hajlamosak fog- és ínyproblémákra, valamint korai fogvesztésre. Ezeket a kutyusokat rendszeres fogászati kezelésekre kell vinni, a megfelelő otthoni fogápolás mellett.

Gondozás

A pomerániaiak nagyon aktívak a lakásban, nagyon jól megvannak udvar nélkül is. Naponta több rövid sétára és játékidőre van szükségük.

Nagyon szívósak és még a hosszabb sétákat is szeretik, de mindig szem előtt kell tartani, hogy kicsik és érzékenyek a melegre. Szeretnek játszani, de könnyen ráunnak a folyamatosan ismétlődő dolgokra, ezért gyakran kell cserélni a játékaikat. Különösen élvezik azokat a játékokat, amelyek kihívást jelentenek számukra.

A trükkök tanulását kifejezetten élvezik. A pomerániai törpespiccek szeretnek a figyelem középpontjában lenni, a trükkökkel pedig mindenki rájuk figyel.

Nem tudnak sokáig egy dologra koncentrálni, figyelmük lankad egy hosszabb tréning alatt, ezért érdemes minél rövidebb és szórakoztatóbb órákat tartani számukra. Pozitív megerősítéssel – dicsérettel, jutalomfalattal, játékkal – jutalmazni kell őket minden helyes cselekvésükért.

Etetés

Ajánlott napi mennyiség: 60-120 gramm jó minőségű táp, két adagra osztva.

Hogy felnőtt kutyádnak mi az ideális napi adagja az nagyban függ a kutya méretétől, testalkatától, metabolizmusától és aktivitás szintjétől. Éppannyira különbözőek a kutyák, mint mi emberek, ezért nem lehet pontos adatokat meghatározni. Teljesen egyértelmű, hogy egy izgő-mozgó kutyusnak sokkal több tápanyagra van szüksége, mint egy lusta kutyusnak. A megvásárolt táp minősége is rengeteget számít – minél jobb minőségű a táp, annál táplálóbb lesz az a kutyusod számára.

Sokkal jobb naponta kétszer adni nekik enni, hiszen így nem tudják rögtön felfalni az egész napi adagjukat. Ha nem vagy biztos az adagolásban és nem tudod eldönteni, hogy kutyusod már túlsúlyos-e vagy sem, íme egy trükk, amivel ezt könnyen ellenőrizheted!
Először is, ha csupán csak ránézel a kutyádra látnod kell a derekát. Ezután helyezd a hátára a kezedet úgy, hogy a hüvelykujjaid a gerinc vonalában legyenek. Érezned kell a kutya bordáit anélkül, hogy nagyobb nyomást helyeznél rá. Ha ez nem sikerül, akkor kutyusodnak többet kell mozognia és kevesebbet kell ennie.

További etetési tanácsokért, tippekért fordulj hozzánk bizalommal elérhetőségeink valamelyikén!

Szín és ápolás

A pomerániaiak elbűvölő kinézetét, puha, sűrű, bolyhos dupla szőrzetének köszönheti. Fedőszőrük hosszú, egyenes, selymes. A nyak és mellkas körül még hosszabb a szőrük, ezt gallérnak is nevezik.

A pomerániaiak farka a fajta másik kiemelkedő jellemzője. A pelyhes, dús szőrzetű farkuk a hátukra hajlik vissza, olyan mintha legyező lenne. Érdekes módon a farkuk nem ilyen, amikor megszületnek. Hónapokig is eltarthat, amíg ilyenné alakul át.

A pomerániaiak egyik nagyszerű tulajdonsága, hogy bármilyen színű vagy mintázatú bundájuk lehet. Lehetnek feketék, barnák, kékek, csokibarnák, krémszínűek, fehérek, narancssárgák, vörösek, szürkék és még sorolhatnánk tovább.

Nem vedlenek túlságosak. A kankutyák általában évente egyszer vedlik az aljszőrzetüket. A még nem ivartalanított nőstények gyakrabban vedlenek, főleg miután egy új almot hoztak világra, illetve akkor, amikor stresszesek.

Ahhoz, hogy a szőr ne kerüljön a ruhákra és a bútorokra, hetente legalább kétszer ki kell fésülni a szőrüket drótkefével és fémfésűvel. Ez a módszer segíti eloszlatni a bőr természetes olajait, egészségesen tartja a szőrt és bőrt egyaránt, illetve megakadályozza a csomók kialakulását. Ügyelni kell arra, hogy egészen a bőrig érjen a fésű sörtéje, hogy az elhalt aljszőrszálaktól is megszabaduljanak a kutyusok.

Olyan gyakran lehet őket fürdetni, amilyen gyakran csak szeretnék a gazdik, akár naponta, akár havonta. Nagyon fontos, hogy a kutyusoknak tervezett samponnal és kondicionálóval fürdessük őket.

Hetente kétszer-háromszor érdemes megmosni a kutyusok fogát, a fogkőlerakódás megelőzése és a baktériumok eltávolítása érdekében. A napi fogmosás még inkább javasolt, hiszen ezzel a fogíny egészségét is biztosítani tudják a gazdik.

Havonta 1-2 alkalommal kell a körmüket levágni. Ha már hallod, ahogy a padlón kopognak, akkor bizony eljött az ideje a körömvágásnak. Legyél nagyon óvatos, hiszen a kutyák körmei nagyon érzékenyek, ha nem vagy magabiztos, inkább keress fel egy kutya kozmetikust!

Hetente kell ellenőrizni a füleket is, hogy nincs-e bőrpír vagy rossz szag, ezek ugyanis fertőzésre utalnak. Egy vattakoronggal tisztítsd meg a fület az állatorvos által javasolt tisztítószerrel. Nem szabad túl mélyen benyúlni a fülbe, a hallójárathoz!

Az ápolás egy tökéletes lehetőség arra, hogy az esetleges sebeket, hegeket, bolhákat, bőrpírt, gyulladásokat leellenőrizd a bőrükön, orrukon, szemük környékén, szájukon stb. A heti ellenőrzéssel észreveheted a betegségek kezdetleges tüneteit is.

Jó, ha már kölyökkorában hozzászoktatod a rendszeres vizsgálatokhoz kedvencedet. Fogd le a mancsait és ellenőrizd a száját, fogait, stb. Tedd pozitív eseménnyé ezeket a dolgokat számára, ilyenkor jól jön egy-két jutifalat, de a dicséretet is nagyon szeretik a kutyusok. Ha az alapok megvannak, az állatorvosnál sem lesz probléma a kutya felnőtt korában!

Más állatok és gyerekek

A bátor és aktív pomerániai kutyusok imádnak játszani, de legjobban egy olyan otthonban érzik magukat, ahol idősebb gyerekek vannak, akik már óvatosan tudnak velük bánni. Sok tenyésztő okkal utasítja el a kiskutyák eladását olyan családoknak, ahol nagyon kicsik a gyerekek. Bármilyen erősnek is hiszik magukat, valójában nagyon könnyedén megsérülnek egy rossz mozdulattól is.

Mint minden kutyafajtánál, itt is elmondjuk, hogy rendkívül fontos a gyerekeknek is megtanítani, hogyan kell viselkedni a kutyákkal, hiszen mindig akadhatnak kivételek és lehet, hogy odakap egy ingerült kutyus és hamar bekövetkezik a baj. Hiába barátságosak a kutyusok a picikkel is, felügyelet nélkül soha nem lehet együtt kutya és kisgyerek. Természetesen, a kutyákat is nevelni kell a helyes viselkedésre, éppúgy, mint a gyerekeket.

A pomerániaiak remekül kijönnek a macskákkal és más háziállatokkal is, különösen akkor, ha együtt nevelték őket kölyökkoruktól kezdve. A nagyobb kutyáktól védeni kell őket, mert ezek a kutyusok nem veszik észre, hogy sokkal kisebbek ellenfeleiknél.