A Mudi Bemutatása

A Mudi Részletes Bemutatása

A mudik általában vidámak, lelkesek, boldogok. Különösen akkor, ha olyan feladatot kapnak, amely fizikailag és szellemileg is kihívást jelent a számukra. Mindig készen állnak a munkára, nem rettennek meg semmitől és nem hátrálnak ki a feladatok elől. Szeretnek keményen dolgozni. Bár a mudik Magyarországon kívül nem olyan ismertek, sőt kifejezetten ritka kutyafajtáról beszélünk, a fajta kedvelői nagyon elkötelezettek irántuk. A legtöbben az intelligenciájuk és a soha ki nem fogyó energiájuk és munkamoráljuk miatt szeretik ezeket a kutyákat. Kiváló házőrzők, vadászok, és versenyzők (engedelmességi és ügyességi versenyszámokban leginkább). A mudik általában egészségesek, nagyon kevés ápolásra van szükségük és nincsenek nagy igényeik az életvitelüket illetően. Annak ellenére, hogy nagy mozgásigényük van, hajlandóak időnként egy-egy szabadnapot is kivenni, amikor az egész napot pihenéssel töltik. Nem szabad őket hosszú időre egyedül hagyni. Az emberi társaság nélkül maradt mudik feltalálják magukat a lakásban, aminek a gazdik nem feltétlenül örülnek. Unalmukban nekiállhatnak ásni, kaparni, rágcsálni, átrendezni a szobákat és még sok mindent sorolhatnánk. A mudik akkor érzik magukat a legjobban, ha már egészen kölyökkoruktól kezdve szoktatták őket az időnkénti egyedülléthez. A kedves, türelmes nevelést gyors tanulással hálálják meg, de nem reagálnak túl jól a kiabálásra, dorgálásra, erőszakra, büntetésre. Ezeknek a kutyáknak szinte bármit meg lehet tanítani, nagyon gyorsan elsajátítják az újdonságokat. Szeretnek örömöt szerezni a család minden tagjának.

A Mudi Legfőbb Ismérvei

Fontos Tudnivalók Fajtaválasztáskor

• A mudinak sok közös vonása van a pumival és pulival. Az 1930-as években lett különálló fajta, addig ezt a három kutyafajtát egyként kezelték.

• Ez a fajta nagyon ritka, mindössze néhány ezer mudi létezik a világon. A legtöbb pedig Magyarországon található, bár Finnországban is él néhány mudi.

• Az Amerikai Kennel Klub sokáig nem ismerte el a fajtát teljes mértékben, részben a ritkaságuk miatt sem. Azonban 2015-ben ez megváltozott. Ettől függetlenül már korábban is szerepeltek a Foundation Stock Service nyilvántartásában, ami lehetővé tette a számukra, hogy egyes versenyeken részt vehessenek.

• A mudik bundája sokféle színű lehet. A leggyakoribbak közé tartozik a fekete, barna, fehér, vörösesbarna, szürke vagy a fekete és szürke márványos keveréke (cifra).

Történetük

A mudik története nehezen követhető nyomon, mivel minden jel arra utal, hogy ezeket a kutyákat nem szándékosan tenyésztették, hanem a német spicc típusú kutyák és más magyar pásztorkutyafajták (pl. pumi és puli) keveredésével jöttek létre természetes úton. A mudi, a puli és a pumi egy ideig nem volt külön-külön kutyafajtaként elismert, de 1936-ban Dr. Fényes Dezső, tenyésztő és múzeumigazgató, „felfedezte” a mudi fajtát Magyarországon, és azóta is külön kutyafajtaként emlegetik. Nem sokkal ezután azonban a mudik majdnem teljesen kihaltak. A második világháború alatt sokukat elpusztították, és a fajtamentők segítsége nélkül, talán már teljes el is tűntek volna. Annak ellenére, hogy visszatértek, a mai napig ritkának számítanak, ami részben annak is köszönhető, hogy a többi magyar kutyafajta sokkal népszerűbb, így háttérbe szorítják a mudikat. Valójában mindössze néhány ezer mudi él a világon, és a legtöbbjük még mindig Magyarországon van, ahol pásztorkutyaként dolgoznak. Bár Finnországban is találkozhatunk mudikkal, akik mentőkutyákként szolgálnak a hegyekben, de természetesen elszórtan még találkozhatnánk velük a világ bármely táján. A Federation Cynologique Internationale 1966-ban ismerte el a mudi fajtát, az Egyesült Kennel Klub pedig 2006-ban. A mudik 2004-ben felvételt nyertek az Amerikai Kennel Klub alapítványi állományába és 2015-ben hivatalosan is elismerték a magyar fajtát.

Méret

A mudi egy kis- vagy közepesméretű kutyafajta. A hímek általában 11-13 kg súlyúak, míg a nőstények valamivel kisebbek 8-11 kg.

Személyiség

A pásztorok nagyra értékelik a mudi kutyákat, mert képesek komoly feladatok elvégzésére különösebb felügyelet nélkül is biztonságban tudhatják a nyájat. Magas intelligenciájuknak és éberségüknek köszönhetően könnyen képezhetőek, és bármely munkaterületen jól alkalmazhatók. Például: kereső- és mentőfeladatok, kutyasportok, rágcsálóvadászat és még sorolhatnánk. A mudik nem bíznak annyira az idegenekben, hamar ugatni kezdenek, ha valami szokatlan dolog történik, ami kiváló házőrzővé teszi őket. Azonban már kölyökkoruktól kezdve szocializálni és képezni kell őket, hogy ne legyenek túlságosan távolságtartóak a vendégek közelében. A mudiknak nagy mozgásigényük van, és megfelelő mentális stimulációra van szükségük, hogy ne unatkozzanak, amitől destruktív viselkedésbe kezdhetnek. Naponta legalább néhány kiadós sétára van szükségük, ideális esetben egy kis futásra is. Amíg a mozgásigényük kielégítésre kerül, nyugodt, benti kutyáknak is megfelelnek, bár lehet, hogy jobban érzik magukat a nagy, bekerített udvaron. A mudik szeretik a figyelmet és az emberi társaságot. Jellemzően jobban ragaszkodnak egy családtaghoz, mint a többiekhez. Szokásuk, hogy szorosan követik a kiválasztott családtagot és mindig vele akarnak lenni. A pozitív megerősítésen alapuló nevelés rendkívül hatékony a mudik esetében, egyáltalán nem reagálnak jól a büntetésre, szigorra, kemény dorgálásra.

Egészség

Sajnos a mudikat sem kerülik el a betegségek és az egészségügyi problémák. A mudikat érintő leggyakoribb egészségügyi problémák közé tartozik a csípő- vagy könyökdiszplázia, a térdkalács ficam, a szürkehályog és az epilepszia.

Gondozás

A mudiknak meglehetősen alapvető gondozási igényeik vannak. A körmüket szükség esetén néhány hetente kell levágni. A fogakat rendszeresen meg kell mosni az állatorvos által javasolt módon. A füleiket is ellenőrizni kell fertőzés, élősködők vagy piszok lerakódása miatt. A jó egészség megőrzése érdekében érdemes rendszeres állatorvosi vizsgálatokra vinni a kutyusokat.

Etetés

A mudik étrendjét egy kis- és közepes méretű, átlagon felüli energiával rendelkező, nagy mozgásigényű fajta számára kell összeállítani. Megfelelő táplálkozási tanácsokért érdemes az állatorvossal konzultálni, vagy szakemberekhez fordulni. Táplálékigényük a kölyökkortól a felnőttkoron át az időskorig folyamatosan változni fog, ezt mindig szem előtt kell tartani, amikor tápot és mennyiséget kell meghatározni.

Szín és ápolás

A mudik szőre középhosszú, lehet hullámos vagy göndör, bár az arcukon és a lábaikon a szőr általában rövidebb. Színük lehet fekete, barna, fehér, szürke, vagy cifra: a fekete és szürke márványos keveréke. A mudik bundája általában taszítja a legtöbb szennyeződést és piszkot, ezért kevés ápolásra van szükségük. A legtöbb mudi számára elég a heti egyszeri átfésülés, fürdetni pedig csak szükség szerint kell őket. A mudik általában szeretik a vizet, szeretnek úszni és pancsolni, így a kellemeset hasznossal vegyítve, akár a tó vizében is megfürdethetnek. A mudi bundáját ritkán kell nyírni, ha egyáltalán szükségét érzik a gazdáik rá. Tavasszal erősebben vedlenek, és általában csak nyár végén növesztik újra a teljes szőrzetüket.

Más állatok és gyerekek

A mudik jól kijönnek a gyerekekkel és más állatokkal is, amennyiben megfelelően szocializálják őket, lehetőleg már kölyökkoruktól kezdve. Még jobb, ha már kölyökkoruktól fogva más háziállatokkal és gyerekekkel osztoznak a területeiken. A mudik azonban egyáltalán nem tűrik a kötekedést és a durva bánásmódot, ezért a gyerekeket is meg kell tanítani arra, hogyan viselkedjenek megfelelően egy kutyával, illetve mindig felügyelni kell őket, amikor együtt játszanak. A mudik nem bíznak meg túlságosan az idegenekben, ezért, ha a gyerekekhez játszótársakat hívnak át, inkább legyenek a kutyától távol, hagyni kell, hogy a kutyusok tegyék meg az első lépést az ismerkedés felé. A mudik agresszívak lehetnek más kutyákkal szemben, ha nem szocializálták őket kellőképpen, de egy megfelelően nevelt és képzett mudi nem okozhat gondot más háziállatokra nézve.