A Schnauzer Bemutatása

A Schnauzer Részletes Bemutatása

A standard schnauzerek közepes méretű kutyák. A tenyésztőket annyira inspirálta ez a fajta, hogy még két hasonlót is kifejlesztettek: a törpe és az óriás schnauzert.

Nemcsoda, hogy a tenyésztők ezt a kutyafajtát több méretben is reprodukálni akarták különböző igényeknek megfelelően. A schnauzerek nemcsak rendkívül intelligensek és kiváló társak, de még nagyon jó kiállásúak, már-már arisztokratikus megjelenésűek. Őrző-védő képességeikről és családjuk iránti odaadásukról híresek. Gyakran jellemzik őket úgy, mint egy emberi aggyal rendelkező kutyák.

A szögletes testfelépítésű, merev, drótszőrű kutyák nem hullatják a szőrüket túlzott mértékben és nagyon minimális „kutyaszaguk” van csak. A fajta legjellegzetesebb tulajdonságai közé tartozik az ívelt szemöldök, sörtés bajusz és a szakáll. A fejükön magasan elhelyezkedő füleik egyébként V alakúak, előrefelé hajlanak, a fülek belső széle közel van a pofájukhoz, de sokszor döntenek úgy az emberek, hogy levágják a schnauzerek füleit.

A schnauzereknek van egy rendkívül öntelt kisugárzása. Mozgékonyak, atletikusak és olyan teljesítménysportokban jeleskednek, mint az agility, a nyomkövetés és a terelés. Rendkívül sokoldalúak, jó vadászok, nagyon jó retrieverek szárazföldön és vízben egyaránt. Kiváló juh- és szarvasmarha terelők is, ami valójában az eredeti feladataik egyikéhez tartozik.

Munkakutya-örökségüknek köszönhetően kiváló házőrzők is. Ezek a kutyák nagyon territoriálisak, minden zavaró jelre ugatnak. Mély ugatásuk olyan, mintha egy sokkal nagyobb kutyától származna a hang.

Személyiségük méltóságteljes és néha csintalan. Gyorsan tanulnak és mindig az emberek kedvére akarnak tenni, amitől nagyszerű terápiás kutyák is. Ha pedig gyerekekkel szocializálódtak, a család legkisebb tagjai számára is kiváló társak lehetnek.

A schnauzerek fejlett érzékszerveiknek, intelligenciájuknak, képezhetőségüknek, bátorságuknak, kitartásuknak és kedvezőtlen körülményekkel szembeni ellenállóképességüknek köszönhetően sok olyan területen is megállják a helyüket, ahol sokan nem is gondolnák – például a mentésben és a keresésben. Sok schnauzer bizonyult már rendkívül jónak ezekben a munkákban. Kisebb méretük lehetővé teszik számukra, hogy olyan területeket is átkutassanak, ahová a nagyobb kutyák már nem férnek be.

A schnauzereknek nagyon erős személyiségük van, elég makacsok tudnak lenni. Hátborzongató módon tudják kiismerni az emberek gyengeségeit, és amikor csak lehet, ki is használják ezt. Ha nem vigyáznak a gazdik, simán átveszik az irányítást a háztartás felett. Ennek a fajtának következetes és határozott nevelésre és útmutatásra van szüksége.

Minden tehetségük és kivételes külsejük mellett nem is csoda, hogy a tenyésztők úgy érezték, hogy egy méret nem is elég ebből a fajtából. A standard schnauzerek a törpe és az óriás schnauzerek eredeti modelljeként valóban egy nagyszerű kutyaörökség alapját képezik.

A Schnauzer Legfőbb Ismérvei

Fontos Tudnivalók Fajtaválasztáskor

• Intelligensek, de makacsok is lehetnek. Ez néha megnehezíti a nevelésüket, főleg a szobatisztaságra. Ketrechez szoktatás ajánlott.

• Védelmezik az otthonukat és a családjukat. Bár ok nélkül általában nem ugatnak, ha úgy érzik fenyegetve van a családjuk és otthonuk, egyből cselekednek.

• Ezek a kutyák rendkívül intelligensek, hamar ráunnak az ismétlődő feladatokra. Élvezik a változatos játékokat, mozgásformákat. Testileg és szellemileg is le kell foglalni őket, különben destruktívvá válnak.

• Intelligenciájuk és magabiztosságuk miatt a schnauzerek kihasználják az embereik gyengeségeit, és akár át is vehetik az irányítást. Egy schnauzerrel mindig következetesnek kell lenni.

• A nevelésük során nem szabad durva módszereket alkalmazni ennél a fajtánál sem!

• A schnauzerek gyanakvóak lehetnek az idegenekkel, beleértve a családhoz érkező vendégeket is, amíg nem tudják, hogy várt látogatókról van szó.

• Nagyon sok energiával rendelkeznek, minden nap rengeteg mozgásra van szükségük, hogy ezeket az energiákat ne a bútorokon vezessék le.

• Mivel számos munkájuk egyike a patkányok elfogása, így nem megbízhatók a kisebb háziállatok mellett (pl.: hörcsögök, tengerimalacok, madarak). A legtöbb schnauzer viszont elviseli, ha macskákkal kell osztozni az otthonukon.

• A schnauzerek kíváncsiak és nem ismernek félelmet – ez egy nagyon veszélyes kombináció lehet, főleg akkor, ha póráz nélkül vannak a kerítésükön kívül.

• Soha ne vásárolj kiskutyát háztáji, megbízhatatlan tenyésztőktől, szaporítóktól. Olyan embereket kell keresni, akik igazolni tudják a szűrővizsgálatok eredményeit, a szülőkutyákat is ismeri, biztosítani tud a kiskutya genetikai egészségéről, jó természetéről.

Történetük

A standard schnauzerek nagy múltra tekinthetnek vissza szülőhazájukban, Németországban. Rembrandt és Albrecht Dürer reneszánsz művészek festményei, valamint idősebb Lucas Cranach által 1501-ben készített faliszőnyeg alapján nyilvánvaló, hogy ezek a típusú kutyák már több évszázada léteznek.

A schnauzereket eleinte tanyasi állatok őrzésére tartották, de terelték a juhokat és szarvasmarhákat, megszabadították a területet a kártevőktől és megvédték gazdáikat piacra utazás közben.

A német tenyésztők az 1800-as évek közepén kezdtek el foglalkozni a fajta szabványosításával. Ekkoriban keresztezték a szürke farkas spiccet és a fekete német uszkárokat, hogy a fajta szőrének jellegzetes textúráját és színét létrehozzák. Nagyjából ugyanebben az időben keresztezték a standard schnauzereket más fajtákkal, hogy létrejöjjön a törpe és az óriás schnauzer.

A korai években és az 1800-as évek végéig a standard schnauzereket drótszőrű pincsernek hívták. Először az 1879-ben Hannoverben megrendezett harmadik német nemzetközi kiállításon szerepeltek, az elsőnek járó díjat pedig egy Schnauzer nevű kutya nyerte meg. A fajtaszabványt 1880-ban írták meg, az első különleges kiállítást (ahol csak egy konkrét fajta szerepelhet) 1890-ben Stuttgartban tartották, amire 93 kutya lett nevezve.

1900-ra a fajta már schnauzer néven vált ismertté, ami egyrészt a fajta egyedi, szakállas és bajszos pofájára német schnauze szóból), másrészt az első győztes kutyus nevére utal. A Bajor Schnauzer Klub 1907-ben alakult Münchenben.

Az első világháború alatt a kutyákat küldemények szállítására és a Vöröskereszt munkatársainak segítségeként alkalmazták. Németországban rendőri munkára is használták őket.

A feljegyzések szerint néhány schnauzer az 1900-as évek elején érkezett az Egyesült Államokba az ide bevándorolt családok és a világutazók által, akik Németországban beleszerettek a fajtába. A fajtát azonban csak az első világháború után kezdték importálni nagy számban a tengerentúlra.

Az Amerikai Schnauzer Klub 1925-ben alakult. 1933-ban a klub szétvált, és megalakult az Amerikai Standard Schnauzer Klub és az Amerikai Törpe Schnauzer Klub.

Az Egyesült Államokban a fajtát először terrierként tartották számon, a törpe schnauzer a mai napig ebbe a kategóriába van sorolva.

Méret

A hímek marmagassága 45-50 centiméter, súlyuk 15-23 kg. A nőstények ideális esetben valamivel kisebbek.

Személyiség

A méltóságteljes schnauzerek átlagos felüli intelligenciával rendelkeznek, kíváncsiak, kreatívak és néha még makacsok is. Hasonlóan intelligens és kreatív emberre van szükségük ahhoz, hogy jólnevelt kutyák legyenek. Egy határozott, következetes gazdi kell a fajtához.

A schnauzerek gyengédek és védelmezők. Nemcsak a családot, hanem a területeiket is védik, mély ugatással figyelmeztetik a gazdikat az idegenekre. Abban a pillanatban barát lesz az idegenből, amint meglátja a kutya, hogy a gazdi örül az érkező ismeretlennek. Imádnak a figyelem középpontjában lenni.

Mint minden kutyának, nekik is szükségük van a korai szocializációra – sokféle emberrel, látnivalóval, hanggal, élményekkel kell találkozniuk még kölyökkorukban. A szocializáció segít abban, hogy felnőtt korukban határozottabb kutyusok legyenek.

Egészség

Vásárolj megbízható tenyésztőktől, akik mindent tudnak az adott kutyus egészségügyi állapotáról és ezt orvosi papírokkal is igazolni tudják. Egy megbízható tenyésztő eladás előtt beadatja a szükséges oltásokat, elintézi a féregtelenítést. A jó tenyésztők ügyelnek arra, hogy a szülő-kutyák két évnél idősebbek, jólneveltek legyenek, illetve folyamatosan ellenőrzik az állomány egészségügyi állapotát!

Gondozás

A schnauzer egy jól alkalmazkodó kutyafajta, ugyanolyan jól érzik magukat egy kisebb városi lakásban, mint egy vidéki farmon, nagy kertesházban, feltéve, ha biztosítják számukra a megfelelő mozgást. Bármilyen környezetben is éljenek, nagyon fontos számukra, hogy az emberekkel lehessenek.

A schnauzereknek minden nap legalább egy órányi erőteljes mozgásra van szüksége. Nagy energiájú kutyák, ezért naponta legalább háromszor kell velük aktívan foglalkozni (20 perces tréningek, séta, játékok stb.). A fajta egyébként nagyon szeret úszni, frizbizni és túrázni is.

Már kölyökkorukban el kell kezdeni a nevelésüket, és egész életükön át folytatni kell velük a tanulást, hogy ne saját fejük után menjenek. Türelmes, határozott és következetes gazdára van szükségük. A legjobban a pozitív megerősítési technikákra reagálnak, mint például az ételjutalom, a dicséret és a játék.

Bár intelligensek és szeretnek az emberek kedvében járni, megvan a saját elképzelésük arról, hogyan kellene a dolgoknak lennie, ezért sokszor megmakacsolják magukat és ellenkeznek.

Etetés

Ajánlott napi mennyiség: 100-120 gramm jó minőségű táp, két adagra osztva.

Hogy felnőtt kutyádnak mi az ideális napi adagja az nagyban függ a kutya méretétől, testalkatától, metabolizmusától és aktivitás szintjétől. Éppannyira különbözőek a kutyák, mint mi emberek, ezért nem lehet pontos adatokat meghatározni. Teljesen egyértelmű, hogy egy izgő-mozgó kutyusnak sokkal több tápanyagra van szüksége, mint egy lusta kutyusnak. A megvásárolt táp minősége is rengeteget számít – minél jobb minőségű a táp, annál táplálóbb lesz az a kutyusod számára.

Sokkal jobb naponta kétszer adni nekik enni, hiszen így nem tudják rögtön felfalni az egész napi adagjukat. Ha nem vagy biztos az adagolásban és nem tudod eldönteni, hogy kutyusod már túlsúlyos-e vagy sem, íme egy trükk, amivel ezt könnyen ellenőrizheted!
Először is, ha csupán csak ránézel a kutyádra látnod kell a derekát. Ezután helyezd a hátára a kezedet úgy, hogy a hüvelykujjaid a gerinc vonalában legyenek. Érezned kell a kutya bordáit anélkül, hogy nagyobb nyomást helyeznél rá. Ha ez nem sikerül, akkor kutyusodnak többet kell mozognia és kevesebbet kell ennie.

További etetési tanácsokért, tippekért fordulj hozzánk bizalommal elérhetőségeink valamelyikén!

Szín és ápolás

A schnauzerek szőrzete drótos, kemény és sűrű, alatta puha aljszőrzet található. Hátukon a szőr 2,5-5 centi hosszú is lehet.

Az emberek szeretik a fülek, a fej, a nyak, a mellkas, a has és a farok alatti szőrzetet gondosan rövidre nyírni, ami azt jelenti, hogy elég sokszor fordulnak meg a kutyakozmetikusnál ezek a fajta kutyusok. A szemek felett és a pofán hosszabbra hagyják a szőrt, hogy jól látható szemöldök és szakáll alakuljon ki. A lábukon a szőr általában hosszabb, mint a testükön.

A hosszan hagyott szőr durva szerkezetű. A túl hosszú vagy túl rövid, puha, sima, göndör, hullámos vagy bozontos szőrzet, a túl ritka aljszőrzet, a túlzott vagy hiányzó szőrzet mind-mind hibának számít a kiállítási ringben.

A schnauzerek lehetnek só-bors vagy tiszta fekete színűek. A só-bors színt a váltakozó fekete-fehér szőrszálaknak köszönhetik. A só-bors színű kutyák szőre a sötét vasszürkétől az ezüstszürkéig terjedhet.

A só-bors színű schnauzereknek szürke aljszőrzete kell, hogy legyen, de a barnás aljszőrzet is elfogadható a fajtánál. Értékelési szempontból fontos, hogy az arcuk sötétebb legyen, mint a testük többi része. Néhány kutyusnál a szemöldök, a bajusz, az arc, a nyak, a mellkas és a farok alatt világosszürkére változhat az évek során.

A fekete schnauzerek szőre sötét, gazdag, nem elszíneződött, nem keveredik szürkés vagy barnás szőrrel. Az aljszőrzetnek szintén feketének kell lennie. Ahogyan a kutya öregszik, vagy ha sokat van kitéve napfénynek, a fekete bundájuk elhalványulhat és kissé elszíneződhet.

A schnauzerek sok ápolást igényelnek, hogy a lehető legjobban nézzenek ki mindig. A szakállukat és a lábaikat is naponta kell fésülni, hogy ne gubancolódjanak össze a szőrszálak. Minden étkezés után meg kell mosni az arcukat.

A schnauzerek szőrét általában 4-6 havonta kell kézzel kiszedni, ha kiállítási kutyákról van szó vagy, ha olyan elkötelezett a gazdi a fajta megfelelő szőrzetének kinézete és tapintása iránt. Akik ennyire nem lelkesedik a minőségmegőrzésért, azok nyugodtan le is nyírhatják a kutyusok szőrét. Utóbbi esetben viszont a bunda sokkal puhább lesz és elveszíti a schnauzerekre jellemző szőrtextúrát.

Az ápoláshoz hozzá tartozik még a fogápolás és a körömápolás is. Hetente kétszer-háromszor érdemes megmosni a kutyusok fogát, a fogkőlerakódás megelőzése és a baktériumok eltávolítása érdekében. A napi fogmosás még inkább javasolt, hiszen ezzel a fogíny egészségét is biztosítani tudják a gazdik.

Havonta 1-2 alkalommal kell a körmüket levágni. Ha már hallod, ahogy a padlón kopognak, akkor bizony eljött az ideje a körömvágásnak. Legyél nagyon óvatos, hiszen a kutyák körmei nagyon érzékenyek, ha nem vagy magabiztos, inkább keress fel egy kutya kozmetikust!

Az ápolás egy tökéletes lehetőség arra, hogy az esetleges sebeket, hegeket, bolhákat, bőrpírt, gyulladásokat leellenőrizd a bőrükön, orrukon, szemük környékén, szájukon stb. A heti ellenőrzéssel észreveheted a betegségek kezdetleges tüneteit is.
Jó, ha már kölyökkorában hozzászoktatod a rendszeres vizsgálatokhoz kedvencedet. Fogd le a mancsait és ellenőrizd a száját, fogait, stb. Tedd pozitív eseménnyé ezeket a dolgokat számára, ilyenkor jól jön egy-két jutifalat, de a dicséretet is nagyon szeretik a kutyusok. Ha az alapok megvannak, az állatorvosnál sem lesz probléma a kutya felnőtt korában!