A Shetlandi juhászkutya Bemutatása

A Shetlandi juhászkutya Részletes Bemutatása

A kicsi, aktív shetlandi juhászkutyák (becenevükön sheltie) egykor a skót farmerek legjobb barátai voltak: riasztották őket, ha valaki közeledett a birtokhoz, megugatták a madarakat és más állatokat is, hogy elzavarják őket a kertből, később pedig a skót terelőkutyák keresztezésével a juhnyájakat is kordában tartották. Bár első pillantásra úgy néznek ki, mint a hosszúszőrű skót juhászkutyák kisebb változatai, a két fajta jelentősen különbözik egymástól.

A sheltie-k a család minden tagjának, beleértve a gyerekeket is, szerető társai, de idegenekkel szemben tartózkodóak, sőt akár még félénkek is lehetnek. Védelmező természetük miatt hamar ugatnak, ha úgy érzik, hogy valami nincsen rendben a területükön. A nevelésük elengedhetetlen ahhoz, hogy ez a tulajdonságuk ne váljon kellemetlenséggé. Kiváló házőrző kutyák, csak meg kell tanítani őket arra, hogy ki számít betolakodónak és ki a barát.

Kérdezd csak meg bármelyik sheltie-gazdit, és szinte biztos, hogy elmondja, hogy milyen okos kutyája van. Dr. Stanley Coren, az állati intelligencia szakértője szerint ez nem csak a büszkeségről szól. A 132 különböző kutyafajta intelligenciáját vizsgáló tanulmányai során a sheltie-k a hatodik helyen végeztek. Átlagosan kevesebb, mint ötszöri felszólítás után is képesek megérteni egy új parancsot, és az első alkalommal adott parancsoknak az esetek legalább 95%-ban engedelmeskednek a gazdáik kérésének.

Intelligenciájuk, kedvességük és atletikus képességeik miatt a sheltie-k kiválóan szerepelnek a kutyaversenyeken. Csoportjukban a fajta jellemzően uralja a mezőnyt az ügyességi versenyszámokban. Kivételesen jók a versenyszerű engedelmességben, a flyballban, a nyomkövetésben és a terelésben is.

A sheltie-k valójában arról híresek, hogy egy kicsit túlságosan is okosak. Ennek a fajtának munkára van szüksége. A megfelelő mentális stimuláció hiányában unatkozni kezdenek, ugyan gyorsan feltalálják magukat, bár ezek az unaloműzők (rágcsálás, szobaátrendezés stb.) az emberek szemszögéből egyáltalán nem mókásak.

A sheltie kutyák erős terelőösztönnel rendelkeznek. Lelkesen „terelik” a kisállatokat, mókusokat, nyulakat és gyerekeket. Körbe futják őket, ugatnak és harapdálnak, ha kell. A kutyusok gazdáinak ezt a szokást kell valahogy megállítani ennél a fajtánál, különösen a gyerekek esetében, mert a sheltiek hamar odakapnak, ha valami nem tetszik nekik. Csak akkor engedhető meg a fajtának, hogy tereljen kisállatokat is, ha egyébként pásztorkutyaként alkalmazzák gazdáik.

A sheltie-k viszonylag inaktívak házon belül, ezért jól bírják a lakásban élést is, de csak akkor, ha naponta sétáltatják őket. Ettől függetlenül egy kerítéssel körbekerített udvar sokkal ideálisabb számukra, ahol biztonságosan játszhatnak.

Ezeknek a kutyáknak hosszú, sűrű bundájuk van, ami nagyon erősen vedlik. Nagyon sokan nem számolnak ezzel mielőtt magukhoz vesznek egy shetlandi juhászkutyát, és azért kerülnek menhelyekre ezek a kutyusok, mert a gazdáik nem bírják a sok elhullajtott szőrt elviselni.

A shetlandi juhászkutyák a dolgozó emberek számára kiválóak, hiszen bátran egyedül lehet hagyni őket addig, amíg dolgozik a gazdi, feltéve, ha utána megkapják a kellő figyelmet és törődést az embereiktől. Olyan környezetben érzik jól magukat, ahol biztosítanak számukra társaságot, játékot, tanítást és csendespihenőt is. A kapott szeretetet tízszeresen viszonozzák.

A Shelti Legfőbb Ismérvei

Fontos Tudnivalók Fajtaválasztáskor

• Ezek a kutyák elég vokálisak, hangosak és ugatásuk már-már fülsüketítő. Ahhoz, hogy a szomszédokkal való viszony ne sérüljön, fontos megtanítani már kölyökkorban ezeket a kutyákat arra, hogy ne ugassanak meg mindent.

• Ezek a kutyák egész évben erősen vedlenek, főleg tavasszal.

• Nagyon intelligens kutyák, szeretik, ha van feladatuk, viszont makacsok is tudnak lenni. Szórakoztatóvá kell tenni számukra a tanulást és időt kell hagyni nekik, hogy maguk dönthessenek bizonyos dolgokban.

• Nagyon sok energiájuk van, igénylik a rendszeres futást. Nagyon élvezik az aktív játékokat, feladatokat, versenyeket, ahol szellemi és fizikai edzésben egyaránt részesülhetnek.

• A fajta nagyon népszerű családi kutyák lettek az idők során. Mivel nagy a kereslet a kölyök shetlandi juhászkutyák iránt, sok rosszul tenyésztett sheltie is eladó. Soha ne vásárolj kiskutyát háztáji, megbízhatatlan tenyésztőktől, állatkereskedésekből, szaporítóktól. Olyan embereket kell keresni, akik igazolni tudják a szűrővizsgálatok eredményeit, a szülőkutyákat is ismeri, biztosítani tud a kiskutya genetikai egészségéről, jó természetéről.

   

Történelme

A fajta a zord Shetland-szigetekről származik, amelyek Skócia és Norvégia között, az északi sarkkörtől kissé délre fekszenek. Ezek a szigetek sok más állatfajtának adnak otthont, például a shetlandi póniknak és a shetlandi juhoknak.

A shetlandi juhászkutyát sokáig Toonie-nak hívták, a norvég farm szóból eredően. A gazdák a border collie-t kisebb kutyákkal keresztezve tenyésztették a kutyákat, hogy tereljék és védjék a shetlandi juhnyájakat. Egyes feltételezések szerint a shetlandi juhászkutyák egyik feladata az volt, hogy megvédjék a kis juhokat a madaraktól. Ennek úgy tűnik van igazságalapja, hiszen a mai sheltie-k közül is rengeteg szenvedélyesen üldözi a madarakat a közelből, sőt egyes kutyák még a fejük felett repülő gépeket is próbálják elüldözni.

Az 1800-as évek elején a sheltie-ket Angliába és Skóciába hozták, ahol mini collie-ként írták le őket. A Shetland-szigeteken a gazdák elkezdték tenyészteni a kis sheltie-ket is, hogy még kisebbek és bolyhosabbak legyenek, hogy eladhassák őket a szigetre látogatóknak. Az a hír járja, hogy a turisták által a szigeten hagyott Prince Charles spánieleket (az angol törpespánielek egyik fajtája) és néhány pomerániai kutyát kereszteztek az őshonos juhászkutyákkal.

Olyan sok keresztezés történt, hogy a 19. század végére a szigetlakók rájöttek, hogy az eredeti kutyafajta eltűnőben van. Nagy volt azonban a nézeteltérés arról, hogyan nézett ki az eredeti kutya annak idején, és hogyan lehetne visszatérni hozzá. Egyes tenyésztők úgy vélték, hogy az eredeti típus visszanyeréséhez collie-kkal kell keresztezniük a kutyákat, míg mások szerint, csak a meglévő sheltieket kéne tenyészteniük, hiszen ezek a kutyák hasonlítanak a legjobban őseikhez. A tenyésztők egy harmadik csoportja pedig továbbra is válogatás nélkül keresztezte a kutyákat más fajtákkal, hogy csinos kis házikedvenceket fejlesszenek ki.

A 20. század elején, egészen az I. világháborúig mindhárom típusból neveztek kutyákat kiállításokra és versenyekre. 1909-ben az angol Kennel Klub elismerte a fajtát. Abban az évben összesen 28 sheltie-t jegyeztek be Shetland Collie néven. Közülök négy még ma is számos modern bajnok sheltie törzskönyvében szerepel: két kan, Lerwick Tim és Trim, valamint két szuka, Inverness Topsy és Inga. Az első Amerikai Kennel Klub által bejegyzett sheltie Lord Scott volt 1911-ben.

Az angliai collie-tenyésztők azonban nem voltak megelégedve a fajta nevével, és tiltakoztak is a kennel klubnál. A Shetland Collie-ról Shetlandi juhászkutyára keresztelték a fajtát.

A shetlandi juhászkutyák sok évig heves viták témái voltak Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban egyaránt, mivel a keresztezésekről szóló pletykák és a hosszan tartó nézeteltérések miatt, nem tudtak egységesen megegyezni az emberek abban, hogyan is kéne a fajtának kinéznie. Ennek következtében számos Shetlandi juhászkutya klub alakult a különböző nézetek támogatására. Végül 1930-ban a skót és az angol klubok összefogtak és megegyeztek abban, hogy a kutyáknak „hasonlítaniuk kell egy border colliera, csak sokkal kisebbeknek kell lenniük”.

Az amerikai tenyésztők az 1950-es évekig Angliából importálták a kutyákat, de ekkorra a amerikai és a brit sheltie kutyák típusukban és méretükben is kezdtek nagymértékben eltérni egymástól. Ma az Egyesült Államokban szinte minden shetlandi juhászkutya az I. és II. világháború között Angliából importált kutyák leszármazottjai.

Ahogy a fajta ismertebbé vált, úgy nőtt a száma az Egyesült Államokban. Az 1970-es években népszerűségük robbanásszerűen megnőtt. A fajta az elkövetkezendő 15 évből 12-ben szerepelt az Amerikai Kennel Klub tíz legnépszerűbb kutyafajta listáján, a csúcsot pedig az 1990-es évek elején érték el. Ma a sheltie-k a 20. helyen állnak a népszerűségi listán az Amerikai Kennel Klub által nyilvántartott 155 fajta közül.

Hogyan boldogulnak a sheltie-k szülőföldjükön? Ironikus módon meglehetősen ritkák a zord szigeteken. A fajtát ugyanis a border collie váltotta fel.

Méret

Marmagasságuk 33-41 centiméter között van, súlyuk 6,5-12 kg.

Személyiség

Rendkívül hűséges, gyengéd és érzékeny fajta. Minden kutya teljesen eltérő személyiséggel rendelkezik. Vannak teljesen zárkózott, nyugodt, harsány, társaságkedvelő, félénk shetlandi juhászkutyák.

Normális, hogy a sheltie-k tartózkodnak az idegenektől, de a túlzottan félénknek vagy idegesnek tűnő kutyákat inkább ne közelítse meg olyan ember, aki nem ismeri őket. Azoktól a kutyáktól viszont nem kell tartani, akik boldogan és kíváncsian közelednek az új arcok felé.

Bármilyen személyiségűek is legyenek, a sheltie-k imádnak az embereikkel időt tölteni, szobáról szobára követik őket.

Mint minden kutyának, nekik is szükségük van a korai szocializációra – sokféle emberrel, látnivalóval, hanggal, élményekkel kell találkozniuk még kölyökkorukban. A szocializáció segít abban, hogy felnőtt korukban határozottabb kutyusok legyenek.

Egészség

Ezek a kutyák általában egészségesek, de mint minden fajtánál, így náluk is előfordulhatnak bizonyos betegségek. Nem minden kutyánál jelentkeznek az alábbi egészségügyi problémák, de jobb tisztában lenni a fogalmakkal, hogy időben lehessen cselekedni szükség esetén.

Vásárolj megbízható tenyésztőktől, akik mindent tudnak az adott kutyus egészségügyi állapotáról és ezt orvosi papírokkal is igazolni tudják.

Egy megbízható tenyésztő eladás előtt beadatja a szükséges oltásokat, elintézi a féregtelenítést. A jó tenyésztők ügyelnek arra, hogy a szülő-kutyák két évnél idősebbek, jólneveltek legyenek, illetve folyamatosan ellenőrzik az állomány egészségügyi állapotát!

Vásárlás előtt nyugodtan érdeklődj a kölyökkutya szüleiről, kérd el az orvosi igazolásokat, oltási papírokat. Egészségügyi igazolásokat 2 éves kor alatt nem állítanak ki kutyáknál. Ez azért lehet, mert egyes betegségek nem alakulhatnak ki teljes felnőtté válás előtt. Ezért nem ajánlott 2-3 évnél fiatalabb kutyákat szülőként használni tenyésztőknél.

A shetlandi juhászkutyák leggyakoribb egészségügyi problémái, betegségei:

Pajzsmirigy alulműködés: a pajzsmirigy által termelt hormon alacsony szintje. A betegség egyik jele lehet a meddőség. A nyilvánvalóbb jelek közé az elhízás, a mentális tompaság, a letargia, a leesett szemhéjak, az alacsony energiaszint és a rendszertelen tüzelési ciklus tartozik. A kutya szőrzete durvává és törékennyé válik, elkezd kihullani, majd a bőr is kemény lesz és besötétedik. A pajzsmirigy alulműködést napi gyógyszeres kezeléssel lehet orvosolni, amit a kutyának élete végéig csinálnia kell. A gyógyszerek szedése mellett azonban teljes életet élhetnek a pajzsmirigy alulműködéssel küzdő kutyusok.

Collie szembetegség (CEA – Collie Eye Anomaly) egy örökletes állapot, amely egyes kutyáknál vaksághoz is vezethet. Általában a kutya 2 éves korára jelentkezik a probléma, állatorvosi szemész tudja diagnosztizálni. Általában mindkét szem érintett, de nem feltétlenül azonos mértékben. Azok a kutyák, amelyeknél a rendellenesség kisebb mértékű, nem veszítik el a látásukat. A súlyosabb esetekben a diagnózistól számított néhány éven belül elvesztik a látásukat az érintett kutyák. A CEA-ra nincs kezelés, de a megvakult kutyák más érzékszerveik segítségével még nagyon jól tudnak tájékozódni. Fontos, hogy ez a rendellenesség genetikai, tehát érdemes értesíteni a tenyésztőt is, ha ez a helyzet fennáll.

Von Willebrand szindróma: Embereknél és állatoknál is jelentkező vérbetegség. A von Willebrand-faktor csökkenése miatt a vérben az alvadási folyamat megváltozik. Egy von Willebrand szindrómával küzdő kutyusnál jelentkező tünetek közé tartozik az orrvérzés, fogínyvérzés, műtét utáni hosszabb vérzés, hosszantartó vérzés kölykezés után. Esetenként még a székletben is található vér. Ezt a betegséget általában 3-5 éves korukban diagnosztizálják a kutyáknál, és sajnos gyógyíthatatlan. Ugyanakkor kezelésekkel (seb kiégetéssel, összevarrással, műtét előtti von Willebrand-faktor transzfúzióval) és bizonyos gyógyszerek elkerülésével lehet enyhíteni a betegségen.

Csípő diszplázia: Ez egy örökletes betegség, ilyenkor a combcsont nem illeszkedik szorosan a csípőízületek medenceüregébe. A csípő diszplázia klinikai tünetekkel vagy akár anélkül is fennállhat. Ilyen esetekben néhány kutya sántít vagy fájlalja az egyik, vagy akár mindkét hátsó lábát. Ahogy a kutyák idősödnek ízületi gyulladások is kialakulhatnak. Csípő diszpláziával élő kutyák nem szaporodhatnak, ezért mindig kérj a tenyésztőktől egy olyan papírt, ami igazolni tudja, hogy leendő kutyád szülei nem szenvednek a betegségben.

Dermatomyositis: örökletes betegség, amely bőrelváltozásokat okozhat, súlyosabb esetekben az izmokat is érintheti. A DM elsősorban a collie-kat és a shetlandi juhászkutyákat érinti, bár más fajtájú kutyákat is diagnosztizáltak már ezzel. Egyes kutyáknál soha nem jelentkeznek a betegség tünetei, de attól függetlenül továbbadhatják utódaiknak. A tünetek változóak. A bőrelváltozások megjelenhetnek a fejek, a füleken és a mellső lábakon. Az arcon és a fülben, valamint a lábakon és a farok tövében kiterjedt szőrhullás és hegesedés jelentkezhet. A DM diagnosztizálásának egyetlen módja a bőrpatológus által kiértékelt biopsziás mintavétel.

Gondozás

Bár ezeket a kutyákat úgy tenyésztették, hogy bírják a zord időjárási körülményeket is, annyira szeretik az embereket, hogy inkább a lakásban töltik velük az időt.

Bár ezek a kutyák viszonylag inaktívak bent, mégiscsak munkakutyák, ezért rengeteg mozgásra van szükségük. Élvezik a sétákat és a játékokat.

Kis méretük miatt ezek a kutyák jól megférnek egy lakásban, ha az embereik elkötelezettek a napi séták, játékidő és a megfelelő nevelés és tanítás mellett.

A sheltie-k érzéseit nagyon könnyen meg lehet bántani. A tanításuknál is ügyelni kell arra, hogy soha ne kiabáljunk velük. Általánosságban elmondható, hogy a sheltie-k a pozitív megerősítésre reagálnak a legjobban, ilyen például a dicséret, a játék és a jutalomfalat is.

A kutyák számára érdekessé kell tenni a tanulást. Ezek a kutyák különösen hamar beleunnak a folyamatosan ismétlődő feladatokba.

Etetés

Ajánlott napi mennyiség: 120-200 gramm jó minőségű táp, két adagra osztva.

Hogy felnőtt kutyádnak mi az ideális napi adagja az nagyban függ a kutya méretétől, testalkatától, metabolizmusától és aktivitás szintjétől. Éppannyira különbözőek a kutyák, mint mi emberek, ezért nem lehet pontos adatokat meghatározni. Teljesen egyértelmű, hogy egy izgő-mozgó kutyusnak sokkal több tápanyagra van szüksége, mint egy lusta kutyusnak. A megvásárolt táp minősége is rengeteget számít – minél jobb minőségű a táp, annál táplálóbb lesz az a kutyusod számára.

Sokkal jobb naponta kétszer adni nekik enni, hiszen így nem tudják rögtön felfalni az egész napi adagjukat. Ha nem vagy biztos az adagolásban és nem tudod eldönteni, hogy kutyusod már túlsúlyos-e vagy sem, íme egy trükk, amivel ezt könnyen ellenőrizheted! Először is, ha csupán csak ránézel a kutyádra látnod kell a derekát. Ezután helyezd a hátára a kezedet úgy, hogy a hüvelykujjaid a gerinc vonalában legyenek. Érezned kell a kutya bordáit anélkül, hogy nagyobb nyomást helyeznél rá. Ha ez nem sikerül, akkor kutyusodnak többet kell mozognia és kevesebbet kell ennie.

További etetési tanácsokért, tippekért fordulj hozzánk bizalommal elérhetőségeink valamelyikén!

Szín és ápolás

A sheltie-knek dupla bundája van. Az aljszőrzet rövid és sűrű, így a hosszabb és keményebb fedőszőrzet kiemelkedik a testüktől. A fejükön, a lábukon és a füleiken a szőrük sima, jellegzetes sörényük (gallérjuk) van.

Leggyakoribb színek:
Merle
Kék merle
Trikolór
Sable és fehér
Fekete
Fekete-cser

A több, mint 50 százalékban fehér vagy szürke szőrzetű sheltie-k nem alkalmasak kiállítási ringbe, de színük egyáltalán nem befolyásolja azt, hogy milyen nagyszerű társai az embereknek otthon.

A shetlandi juhászkutyák gyönyörű bundája legalább heti egyszeri alapos átkefélést igényel egy tűkefével. Teljesen szárazon nem szabad fésülni őket! Egy nagyon kicsit be kell vizezni a szőröket, hogy a fésüléstől ne károsodjanak.

Különös figyelmet kell fordítani a fülek mögötti szőrre, ami hajlamos a gubancolódásra.

Ezeknek a kutyáknak a vedlési szezonban extra fésülésre van szükségük. A kanok és az ivartalanított szukák évente egyszer, míg a nem ivartalanított szukák évente kétszer vedlenek.

Hetente kétszer-háromszor érdemes megmosni a kutyusok fogát, a fogkőlerakódás megelőzése és a baktériumok eltávolítása érdekében. A napi fogmosás még inkább javasolt, hiszen ezzel a fogíny egészségét is biztosítani tudják a gazdik.

Havonta 1-2 alkalommal kell a körmüket levágni. Ha már hallod, ahogy a padlón kopognak, akkor bizony eljött az ideje a körömvágásnak. Legyél nagyon óvatos, hiszen a kutyák körmei nagyon érzékenyek, ha nem vagy magabiztos, inkább keress fel egy kutya kozmetikust!

Jó, ha már kölyökkorában hozzászoktatod a rendszeres vizsgálatokhoz kedvencedet. Fogd le a mancsait és ellenőrizd a száját, fogait, stb. Tedd pozitív eseménnyé ezeket a dolgokat számára, ilyenkor jól jön egy-két jutifalat, de a dicséretet is nagyon szeretik a kutyusok. Ha az alapok megvannak, az állatorvosnál sem lesz probléma a kutya felnőtt korában!

Más állatok és gyerekek

Kiváló társak otthon, különösen akkor, ha olyan gyerekekkel vannak együtt, akik már tudják, hogyan kell egy kutyával tisztelettudóan bánni.

Mint minden kutyafajtánál, itt is elmondjuk, hogy rendkívül fontos a gyerekeknek is megtanítani, hogyan kell viselkedni a kutyákkal, hiszen mindig akadhatnak kivételek és lehet, hogy odakap egy ingerült kutyus és hamar bekövetkezik a baj. Hiába barátságosak a kutyusok a picikkel is, felügyelet nélkül soha nem lehet együtt kutya és kisgyerek. Természetesen, a kutyákat is nevelni kell a helyes viselkedésre, éppúgy, mint a gyerekeket.

Ha más kutyákról van szó, a shetlandi juhászkutyák határozottan a saját fajtájukat részesítik előnyben, még akkor is, ha nem élnek együtt más sheltie-vel. Az első találkozásnál már olyan, mintha felismernék a számukra egyébként teljes idegen sheltie-ket, ezért velük mindig barátságosak és szeretnek egymással játszani is. Más fajtájú idegen kutyákkal azonban távolságtartóak is lehetnek. A macskákkal jól kijönnek, ha a macska nem hagyja magát terelgetni a sheltie által.