Egy Személyes Történet, Ami Közös Küldetéssé Vált

6 éves koromban kezdődött minden

Az első osztály elvégzése után, szüleim hosszadalmas nyaggatására megkaptam életem első kiskutyáját. Meleg, fülledt nyári nap volt. Már izgatottan vártam a délutánt, amikor a kiskutya végre valahára megérkezett! A legaranyosabb teremtés volt, akit valaha láttam. Keverék volt, és csak azt lehetett róla tudni, hogy az anyuka egy kuvasz. Az apa kilétét homály övezte.

Bevallom őszintén, ez engem akkor – és azóta sem – nem zavart. Ahogy teltek múltak az évek, egyre jobb barátságban lettünk Cricksyvel. Elég érdekes ízlésre vall ez a név, tudom. De hát egy hatéves kisfiútól mit lehet várni…

Továbbra is közel vagyok a kutyákhoz

Cricksy elvesztése óta saját kutyám nincs. Viszont szerencsémre egyik közeli rokonomnak van egy beagle kutyusa, akit én is “nevelhetek” amikor otthon vagyok. Az ő neve Foltos. Már 4 éves, és nagyon okos kutya. Nagyon játékos, és igazi mindenevő!

Képzeld csak, akkor jött a fordulópont az életemben, amikor egyszer 2017 tavaszán, kíváncsiságból megnéztem, hogy mit is adunk Foltinak enni. Volt a kutyatáp címkéjére aztán minden írva. Ráadásul olyan hosszasan, hogy abba az ember beleszédül. Ezért gondoltam, hogy majd utána járok én az összetevőknek.

Hosszas internetes keresgélés után rájöttem, hogy a kutyatápok jelentős részének még lenne mit javulnia a minőség terén. Felesleges vitaminok, rossz minőségű húslisztek, és 0,1%-ot tartalmazó “összetevők”… Eléggé kiábrándultam, és ekkor jött a nagy ötlet!