A Dobermann Bemutatása

A Dobermann Részletes Bemutatása

Mivel a dobermannok a 19. század végén mutatkoztak be, így ők lettek a már népes kutyavilág újdonsült jövevényei. Ez azonban nem hozott hátrányt a népszerűségükre nézve. Az Egyesült Államokban (ahol sokan csak Dobie-nak becézik a fajtát) az egyik legnépszerűbbek és legismertebbek lettek.

Kinézetük roppant elegáns, stílusuk pedig sportos. Intelligens, éber és hűséges kutyák. Bátor házőrzők, igazi társállatok.

A dobermannok vadóc hírneve nem feltétlenül hű a valósághoz. Rengeteg ember fél tőlük alaptalanul. Sokan agresszív és gonosz kutyáknak tartják őket. Az tény, hogy elég félelmetesek, amikor védelmezésről van szó, de általában gyengéd és figyelmes kutyusok. Nem keresik a bajt, de nem félnek, ha közbe kell avatkozni a család védelme érdekében vagy ha veszélyt észlelnek.

A dobermannok imádnak a családdal lenni. Szeretnek közel lenni azokhoz, akiket kedvelnek. A vendégekkel, rokonokkal, barátokkal is jól kijönnek mindaddig, amíg a kutyával kedvesen bánnak ezek az emberek.

Pozitív tulajdonságaik ellenére nem való mindenkinek ez a fajta. Nagytestűek, 30-40 kg nehezek, rendkívül aktívak fizikailag és szellemileg is. Sok mozgásra van szükségük.

Rengeteg gondolkodtató feladatra van szükségük ahhoz, hogy ne unatkozzanak. Határozott gazdira van szükségük, aki időt is tud szakítani a megfelelő képzésre, szocializálásra. Mindig le kell foglalni ezeket a kutyákat valamivel. Ez pedig lehet túl nagy feladat lenne olyan emberek számára, akik teljesen más életmódot folytatnak.

A dobermannok mai megjelenése karcsúbb, mint őseiké volt annak idején. A temperamentumuk is változott valamelyest. A fajtarajongók szerint a mai dobermannok sokkal nyugodtabbak, bár még mindig kiváló, éber őrzőkutyák. 

A dobermannok füleit azért vágták le mindig, hogy növeljék a kutyák hanglokalizációs képességeit, a farkukat pedig szimplán az áramvonalasabb külső elérése miatt vágták le. Az észak-amerikai tenyésztők általában levágják a dobermann kölykök fülét és farkát is, bár ez egyáltalán nem kötelező. A kupírozás egyes országokban illegális!

Akik jól ismerik ezt a fajtát tudják, hogy a megfelelő szocializálással kiváló házikedvencek és igazi társak. Tökéletesen beillenek kisgyermekes családokba, vagy olyan háztartásba, ahol más kisállat is él.

A Dobermann Legfőbb Ismérvei

Fontos Tudnivalók Fajtaválasztáskor

• A dobermannoknak hatalmas energiájuk van, és sok mozgást igényelnek.

• Igazi védelmező állatok, ezért a háztartásban hamar átveszik az őrző-védő szerepet.

• Ha nem elég határozott a gazdi, akkor átveszik az alfa szerepet a családban. Korai, következetes nevelés kritikus fontosságú.

• A dobermannok nagyon érzékenyek a hidegre. Télen biztosítani kell számukra a megfelelő menedéket a lakásban (szeretnek a kandalló mellett lenni).

• Családi kutyák, ezért nem szabad őket sok időre magukra hagyni. Akkor érzik magukat a legjobban, ha részt vehetnek a családi programokban.

• Az idők során elég rossz hírnévre tettek szert. Hiába édes, aranyos, jó természetű a kutyus, a szomszédok és az idegenek félhetnek tőlük.

Történelme

Egyszer régen, a 19. század végén élt egy Louis Dobermann nevű adószedő, aki Németországban, Apolda városában élt. A munkája felettébb veszélyes volt, mert a környéken rengeteg bandita volt, akik megtámadhatták őt pénzgyűjtés közben.

Mivel Dobermann volt a város „kutyafogója” is, így gyakran vitt magával egy-egy kutyát kísérőnek az adószedéshez. Dobermann azért kezdte el tenyészteni a kutyákat, hogy hűséges és védelmező társakká tegye őket. Tenyésztési kísérleteinek eredménye pedig a korai dobermann pincser lett.

Arról nincsenek feljegyzések, hogy milyen kutyafajtákat keresztezett a fajta létrehozásához, de feltételezések szerint a rottweiler, a német pincser és a terrier is része a keveréknek. A dobermannt először 1876-ban mutatták be, hatalmas lelkesedéssel fogadták.

1894-ben Dobermann halálával az általa létrehozott fajta valódi ismeretei is elvesztek. A fajta kialakításában végzett munkájáért nevezték el ezeket a kutyákat utána.

A 19. század végén a Dobermann munkáját folytató német tenyésztők elsősorban a kutyák betöltött szerepére fókuszáltak, mintsem a megjelenésükre. A dobermannt „szuperkutyává” akarták fejleszteni. Eleinte csak a legbátrabb, legokosabb, leggyorsabb és legerősebb kutyákat tenyésztették. Ez pedig szinte már túl jól sikerült nekik, ugyanis a fajtáról elhíresült az önfejű és agresszív viselkedés.

Egy Otto Goeller nevezetű tenyésztőnek köszönhető, hogy egy nyugodtabb, higgadtabb dobermann fejlődött ki. A Német Kennel Klub 1900-ban ismerte el a dobermann pincsert önálló fajtaként.

1908 körül az Egyesült Államokba szállították őket. A legenda szerint az már az első versenyeiken díjakat nyertek, de három egymást követő kiállítás kellett ahhoz, hogy bármelyik bíró hozzá merjen nyúlni a dobermannok szájához (a fogak ellenőrzése miatt), annyira félelmetesnek tartották őket.

Az Amerikai Dobermann Klub 1921-ben alakult. Egy évvel később átvették a Németországban megírt fajtastandardet.

A következő 15 év kritikus volt a dobermannok fejlődését illetően. Az első világháború idején a dobermannok száma jelentősen csökkent Európában, hiszen a kiváltságos helyzetben sok ember nem engedhette meg magának, hogy ekkora testű állatot is etessen és gondozzon. A túlélő dobermannok a katonaságnál és a rendőrségnél segédkeztek, illetve a gazdagabb emberek udvarán is jelen voltak. Tenyésztésük valódi luxus volt; csak a legjobbakkal foglalkoztak.

1921 után szinte az összes kutyát az Egyesült Államokba vitték. Aztán jött a második világháború, és a dobermannok ismét veszélybe kerültek Németországban. Sokan úgy vélik, hogyha az amerikaiak nem visznek magukkal annyi dobermannt az országukba, akkor a fajta mára már kihalt volna.

Az 1900-as évek közepén a németek elhagyták a pincser szót a fajta nevéből, a britek pár évre rá követték ezt a példát.

Az évek során a tenyésztők szorgalmasan dolgoztak azon, hogy a korai dobermannok viselkedését, temperamentumát finomítsák. Bár még mindig igazi védelmezők, mára már emellett ragaszkodó és hűséges társaivá váltak az embereknek.

Méret

A kanok marmagassága 68-72 cm, a szukáké kb. 63-68 cm.

Körülbelül 32-45 kg között mozog a testsúlyuk. Általában a kanok nagyobbak, mint a szukák.

Személyiség

Szuperintelligens és szuperaktív kutyák. Rendkívül hűséges, megbízható társra találhatunk bennük, akik ezen kívül még nagyon szórakoztatóak és játékosak is. Ösztönösen védik a családjukat, nem haboznak, egyből cselekednek, ha úgy érzik valaki bajba került a szerettei közül. Sohasem ok nélkül agresszívak!

A dobermannok szeretik lefoglalni magukat valamivel testileg és szellemileg is. Gyorsan tanulnak, könnyű nevelni őket. De mivel olyan gyorsan tanulnak, nagyon nehéz az érdeklődésüket megtartani. Vannak néha saját elképzeléseik és forradalmi ötleteik, de általában nem makacsok és nem akaratosak olyan gazdik mellett, akik következetesek, de mindeközben kedvesek velük.

A dobermannok viszonylag sokáig nőnek. Három-négy éves korukig még kölyköknek számítanak.

Temperamentumukat számos tényező befolyásolja, beleértve az öröklődést, a nevelést és a szocializációt. A jó temperamentumú kölykök kíváncsiak és játékosak, közelednek az emberekhez és nem bánják, ha hozzájuk érnek. Kutyavásárlás előtt jó, ha a szülőkutyákat is lehet találkozni, megismerni.

Mint minden kutyának, nekik is szükségük van a korai szocializációra – sokféle emberrel, látnivalóval, hanggal, élményekkel kell találkozniuk még kölyökkorukban. A szocializáció segít abban, hogy felnőtt korukban határozottabb kutyusok legyenek.
A kutyaiskola vagy kutyamegőrzők remek kezdetek lehetnek. Rendszeres látogatók, nyüzsgő parkokban sétálás, üzletek, ahova a kutya is bemehet, szomszédokkal közös séta stb. Ezek mind-mind segítenek a kutyusoknak hozzászokni a társasághoz

Egészség

Sajnos a dobermannoknál is kialakulhatnak betegségek. Egyes egészségügyi problémára hajlamosabbak is, mint a többi kutya.

Von Willebrand szindróma: Embereknél és állatoknál is jelentkező vérbetegség. A von Willebrand-faktor csökkenése miatt a vérben az alvadási folyamat megváltozik. Egy von Willebrand szindrómával küzdő kutyusnál jelentkező tünetek közé tartozik az orrvérzés, fogínyvérzés, műtét utáni hosszabb vérzés, hosszantartó vérzés kölykezés után. Esetenként még a székletben is található vér. Ezt a betegséget általában 3-5 éves korukban diagnosztizálják a kutyáknál, és sajnos gyógyíthatatlan. Ugyanakkor kezelésekkel (seb kiégetéssel, összevarrással, műtét előtti von Willebrand-faktor transzfúzióval) és bizonyos gyógyszerek elkerülésével lehet enyhíteni a betegségen.

Csípő diszplázia: Ez egy örökletes betegség, ilyenkor a combcsont nem illeszkedik szorosan a csípőízületek medenceüregébe. A csípő diszplázia klinikai tünetekkel vagy akár anélkül is fennállhat. Ilyen esetekben néhány kutya sántít vagy fájlalja az egyik, vagy akár mindkét hátsó lábát. Ahogy a kutyák idősödnek ízületi gyulladások is kialakulhatnak. Csípő diszpláziával élő kutyák nem szaporodhatnak.

Progresszív retina atrófia (PRA): ez egy olyan szembetegség, amely a retina fokozatos romlásával jár. A betegség korai szakaszában az érintett kutyáknak éjszakai vakság alakul ki, majd a betegség előrehaladtával teljesen elvesztik a látásukat. A betegséggel küzdő kutyák viszonylag jól alkalmazkodnak a korlátozott vagy teljesen elvesztett látáshoz mindaddig, amíg környezetük változatlan marad.

Pajzsmirigy alulműködés: olyan pajzsmirigy rendellenesség, amely további egészségügyi problémákhoz is vezethet, például epilepsziához, hajhulláshoz, elhízáshoz, letargiához, és bőrproblémákhoz. Gyógyszerekkel és diétával kezelik.

Wobbler-szindróma: neurológiai eredetű mozgászavar, genetikai betegség a dobermannoknál. A nyak gerincvelő összenyomódik, ez okozza ezt az állapotot. Extrém tünetei a nyaki fájdalmak és a lábak lebénulása. A sebészeti beavatkozás a mai napig heves vitákat vált ki az emberekből, mert a betegség akár egy jól sikerült műtét után is újra kialakulhat.

Kardiomiopátia: a szívizom gyengüléséhez, elvékonyodásához vezető szívbetegség. Ilyenkor a szívkamrák jellemzően megnagyobbodnak, kitágulnak, ami egy abnormálisan nagy szívet eredményez. Ez a betegség szívelégtelenséghez vezet, mivel a sérült szívizom túl gyengévé válik ahhoz, hogy hatékonyan pumpálja a vért a test többi részébe. Kezelése változó, de folyadékterápia, oxigénterápia és szívgyógyszerekkel is gyógyítható.

Albinizmus: egy olyan genetikai állapot, amely elég gyakran érinti a dobermannokat. Az albínó nemcsak a fehér színű kutyákra utal, hanem a rózsaszín bőrű, orrú és kék vagy világos szemű kutyákra is. Az albínók érzékenyek a napfényre, és számos egészségügyi problémával küzdhetnek, ideértve a rákot és a szemproblémákat. Albínó kutyákat nem szabad tenyészteni.

Színmutációs alopecia: másnéven „kékdobermann” szindróma, vagy „kékkutya” betegség. Ez főleg a kék és vörös szőrű kutyáknál fordul elő. A legtöbb kutya, akinél ez az állapot kialakul, normál szőrrel születik. A tünetek általában négy hónapos és három éves kor között jelentkeznek először. Ahogy a kutya növekszik, a szőrzetük is változik, de ezzel a betegséggel született kutyusoknál ez az új szőr sokkal törékenyebb, gyengébb. Emiatt pedig foltokban hullatják a szőrüket. A szőrzetüknek azonban csak a kék jegyei érintettek. Ez az állapot gyógyíthatatlan, bár a gyógyhatású samponok enyhíthetik a tüneteket (csökkentik a hámlást, viszketést).

Narkolepszia: egy neurológiai rendellenesség, amely az ébrenléti és alvási minták szabályozását érinti. A narkolepsziás kutyák hirtelen elálmosodhatnak, és pár másodperce rá valójában el is alszanak. Jelenleg is kutatják még a lehetséges kezeléseket erre a problémára.

Gyomorcsavarodás (Gastric Dilatation-Volvulus, GDV): Ez az életveszélyes betegség a nagytestű, mély mellkasú kutyáknál jellemző (pl.: dobermannok). Főleg azokat a kutyákat érinti ez a betegség, akik naponta egyszer kapnak enni, gyorsan esznek, evés után rögtön rengeteg vizet isznak, és evés után egyből intenzíven mozognak. Ez akkor fordul elő, amikor a kutya gyomrába felesleges levegő kerül, a gyomruk megcsavarodik. Ilyenkor ezt a kutyák nem tudják felböfögni, kihányni, ez pedig akadályozza a normális véráramlást is. A kutya vérnyomása leesik, sokkos állapotba kerül. Azonnali orvosi ellátásra van szükség, különben a kutyus elpusztulhat. Tünetek: gyomor gyors felfúvódása, hányinger, öklendezés, gyors pulzus, depresszió, levertség, gyengeség.

Gondozás

A dobermannoknak valójában a vidéki vagy a külvárosi élet való leginkább. Egy olyan helyen érzik jól magukat, ahol igazán nagy terület áll rendelkezésükre. Minden nap szükségük van a mozgásra, nem is kevésre! Szükségük van egy nagy, körbekerített udvarra, saját biztonságuk és az idegen emberek és állatok biztonsága érdekében.

Nem szabad hosszú időre egyedül hagyni őket, vagy a hátsó udvarba elzárni őket, kizárólag kinti kutyának tartva. Láncon tartani sem szabad őket. A dobermannok szeretnének a család részévé válni, ezért minden közös programban részt szeretnének venni.

A dobermannoknak korai szocializációra és nevelésre van szükségük. Ha fiatalon nem szocializálják őket rendesen, félőssé, ijedőssé, támadóvá válhatnak felnőtt korukra. A korai szocializálásnak köszönhetően jólnevelt kutyusokká cseperednek.

A többség a mai napig fél a dobermannoktól. A kellemetlenségek elkerülése érdekében mindig pórázon kell őket sétáltatni.

Etetés

Ajánlott napi mennyiség: 200-350 gramm jó minőségű táp, két adagra osztva.

Hogy felnőtt kutyádnak mi az ideális napi adagja az nagyban függ a kutya méretétől, testalkatától, metabolizmusától és aktivitás szintjétől. Éppannyira különbözőek a kutyák, mint mi emberek, ezért nem lehet pontos adatokat meghatározni. Teljesen egyértelmű, hogy egy izgő-mozgó kutyusnak sokkal több tápanyagra van szüksége, mint egy lusta kutyusnak. A megvásárolt táp minősége is rengeteget számít – minél jobb minőségű a táp, annál táplálóbb lesz az a kutyusod számára.

Sokkal jobb naponta kétszer adni nekik enni, hiszen így nem tudják rögtön felfalni az egész napi adagjukat. Ha nem vagy biztos az adagolásban és nem tudod eldönteni, hogy kutyusod már túlsúlyos-e vagy sem, fordulj hozzánk segítségért!

Először is, ha csupán csak ránézel a kutyádra látnod kell a derekát. Ezután helyezd a hátára a kezedet úgy, hogy a hüvelykujjaid a gerinc vonalában legyenek. Érezned kell a kutya bordáit anélkül, hogy nagyobb nyomást helyeznél rá. Ha ez nem sikerül, akkor kutyusodnak többet kell mozognia és kevesebbet kell ennie.

További etetési tanácsokért, tippekért fordulj hozzánk bizalommal elérhetőségeink valamelyikén!

Szín és ápolás

A karcsú dobermannok szőrzete rövid, testre simuló. A nyak körül enyhe aljszőrzetük lehet. Szőrszínük általában fekete, vörösesbarna, barna és kék. Mindkét szemük felett ún. rozsdanyomok vannak. Ezek a barna foltok, amelyek nemcsak a szemük felett, hanem a pofájukon, a torkukon, a mellkasukon és a lábaikon is megjelennek.

A dobermannok minimális ápolást igényelnek. Tiszta kutyák, minimális kutyaszaggal. De a szőr hossza ne tévesszen meg senkit sem! Ez is ugyanúgy hullik. A heti egyszeri átfésülés azonban bőven elég ahhoz, hogy a bundájuk a lehető legjobb állapotban legyen. Nem igényelnek rendszeres fürdetést, csak akkor kell őket fürdetni, ha valami büdös dologba meghemperegtek vagy ha kalandoztak egy kicsit a sárban.

Hetente kétszer-háromszor érdemes megmosni a kutyusok fogát, a fogkőlerakódás megelőzése és a baktériumok eltávolítása érdekében. A napi fogmosás még inkább javasolt, hiszen ezzel a fogíny egészségét is biztosítani tudják a gazdik.

Havonta 1-2 alkalommal kell a körmüket levágni. Ha már hallod, ahogy a padlón kopognak, akkor bizony eljött az ideje a körömvágásnak. Legyél nagyon óvatos, hiszen a kutyák körmei nagyon érzékenyek, ha nem vagy magabiztos, inkább keress fel egy kutya kozmetikust!

Hetente kell ellenőrizni a füleket is, hogy nincs-e bőrpír vagy rossz szag, ezek ugyanis fertőzésre utalnak. Egy vattakoronggal tisztítsd meg a fület az állatorvos által javasolt tisztítószerrel. Nem szabad túl mélyen benyúlni a fülbe, a hallójárathoz!

Jó, ha már kölyökkorában hozzászoktatod a rendszeres vizsgálatokhoz kedvencedet. Fogd le a mancsait és ellenőrizd a száját, fogait, stb. Tedd pozitív eseménnyé ezeket a dolgokat számára, ilyenkor jól jön egy-két jutifalat, de a dicséretet is nagyon szeretik a kutyusok. Ha az alapok megvannak, az állatorvosnál sem lesz probléma a kutya felnőtt korában!

Az ápolás egy tökéletes lehetőség arra, hogy az esetleges sebeket, hegeket, bolhákat, bőrpírt, gyulladásokat leellenőrizd a bőrükön, orrukon, szemük környékén, szájukon stb. A heti ellenőrzéssel észreveheted a betegségek kezdetleges tüneteit is.

Más állatok és gyerekek

A jólnevelt dobermannok csodálatos házikedvencek. Megbízhatóak, védik a család összes tagját. Ehhez viszont szükségük van a megfelelő nevelésre és szocializálásra. A gyerekeknek mindig kedvesnek kell lenniük, cserébe a dobermannok is azok lesznek velük.

Mint minden kutyafajtánál, itt is elmondjuk, hogy rendkívül fontos a gyerekeknek is megtanítani, hogyan kell viselkedni a kutyákkal, hiszen mindig akadhatnak kivételek és lehet, hogy odakap egy ingerült kutyus és hamar bekövetkezik a baj. Hiába barátságosak a kutyusok a picikkel is, felügyelet nélkül soha nem lehet együtt kutya és kisgyerek. Természetesen, a kutyákat is nevelni kell a helyes viselkedésre, éppúgy, mint a gyerekeket.

Más kutyákkal és háziállatokkal is nagyon barátságosak, főleg akkor, ha már kölyökkorukban is több állattal osztoztak a területen. A dobermannok lehetnek agresszívek a családon kívüli idegen kutyákkal szemben, ha veszélyesnek tartják őket.