2021.05.05-én szerda délután Dóri kutyatáp tanácsadó kollégánk és Imi alapítótársunk meghívott vendég volt a Civil rádió kisállatokkal foglalkozó műsorában. Ott többek közt beszéltek az alábbi témákról:

  • mi inspirált minket a CricksyDog megalapításában
  • leggyakoribb kutyaetetési módokról
  • milyen gyakran etesd a kutyusodat
  • mik a leggyakoribb kutyagazdi tévhitek
  • rovarfehérje alapú alternatív etetési módokról
  • … és még sok-sok más témáról!

Ha van szabad 1 órád, akkor mindenképp javasoljuk a podcast meghallgatását! 🙂

Legtöbb esetben ha telefonon hívsz bennünket, vagy e-mailt írsz nekünk, akkor Dóri lesz a vonal másik végén. Így te is bármikor beszélhetsz vele, és kikérheted a véleményét minden kutyás témában! 🙂

Így neveld a kutyádat

CricksyDog interjú kutyatáp tanácsadó Dórival és alapítótársunk Imivel

CricksyDog interjúnk írott formában

    Az alábbiakban a teljes interjú szövegét megtaláljátok írott formában. Jó olvasást / hallgatást kívánunk hozzá! 🙂

    Bevezető: Foggal és örömmel! A Civil Rádió állatbarát műsora. Várja Önöket a műsorvezető, Tímár Andrea.

    Civil Rádió: Természetesen ma sem egyedül várom Önöket, hanem itt van a stúdióban Komáromi Dóra, kutyatáp tanácsadó, illetve Vargyas Imre, a Cricksydog tulajdonosa, ötletgazdája. Ez egy olyan cég, ami kutyatápokkal, pontosabban kutyaételekkel foglalkozik. Nekik is mondtam amikor elhívtam őket az adásba, hogy ez egy különlegesen érdekes adás lesz, akár akarjuk, akár nem, azért, mert hogy engem is nagyon érdekel, hiszen több mint 4 éve fut ez a műsor és nagyon sokat foglalkozunk benne kutyákkal, sok állatorvos és mindenféle szakértő volt már a műsor vendége, amiben viszont a mai napig én nem tudok – pedig, hát foglalkozom vele, érdekel és mégsem tudok kiigazodni, egy helyes direktívát megtalálni – az az, hogy hogyan etessük a kutyáinkat. Talán nem is létezik egy darab direktíva, hanem egyedek léteznek, megoldások, lehetőségek léteznek. Van rossz vagy jó konzerv, rossz vagy jó táp, vagy a házikosztból is lehet hülyeséget adni a kutyának vagy sem. Kérdéseink vannak dögivel. Például az, hogy mi az, hogy Cricksydog? Mi az, hogy cricksy?

    Imi: Sziasztok és üdvözlök mindenkit, Vargyas Imre vagyok! Igazából nagyon vissza kell mennünk az időben, hogy megtudjuk pontosan mi is az a Cricksydog. Öcsém és alapítótársam, akivel ezt a kis céget összehoztuk, Vargyas András. Őneki volt – benne mindig megvolt a kutyaszeretet, nagyon szerette a kutyákat, mindig volt kutyája, és amikor megkapta az első saját kutyáját, őt hívták Cricksynek. Mindent együtt csináltak, játszottak, együtt nőttek, tehát tényleg egy ilyen nagyon-nagyon szoros, szinte már családtagi kapcsolat lett köztük. És ugye ő benne mindig megvolt ez, hogy a „kutyusok, a kutyusok” és akkor amikor megalapítottuk a céget, akkor gondoltunk rá, hogy az ő emlékére Cricksydognak nevezzük el a céget. Ez az egész végülis innen jött és innen jött ez a név is.

    CR: A Cricksyt értem, és miért pont dog? Miért nem Cricksykutya, Cricksyeb? Valahogy kifele kacsintotok? Létezik ez esetleg?

    I: Igen, ez tudatos volt, hogy ne Cricksykutyának, hanem így Cricksydog ezt úgy gondoltuk ha esetleg átlépjük a határokat ez mindenkinek egyértelműbb lesz és ezen az egy néven tudunk akár Európán belül is menni bárhova, mert ugye a dog az viszonylag egy olyan, amit jól ért mindenki.

    CR: Egyszer az etológiai tanszéknek jelent meg egy ilyen könyve, az volt a címe, hogy „A Kutya” és akkor felhívta a látogatók figyelmét Miklósi Ádám, a tanszék vezetője (akkori tanszékvezetője), hogy kutya témában 10 könyvből 8-nak az a címe, hogy „a kutya”. Na és hogy lett ebből családi vállalkozás? Hiszen megnéztem a honlapotokat és azt látom – és ez nagyon szimpatikus -, hogy egy családi vállalkozásról van szó, ahol mindösszesen 4-en vagy 5-en vagytok Foltival együtt.

    I: Igen, ez az egész úgy alakult, hogy ugye öcsém elkezdte. Neki jött egy ötlet, hogy akkor valamit a kutyusokkal foglalkozzunk. Jöttek különböző kiegészítők először és azokat próbáltuk vagyis hát gondoltuk, hogy jó lehet a kutyusoknak egy világítónyakörv például Ez azért volt fontos például, mert a biztonság! Tehát úgy gondoltuk, hogy ez ne legyen csak egy nyakörv, hanem egy nyakörv ami egy biztonságot ad, mondjuk este a kutyusoknak, hogyha mondjuk elszaladgál, azt mindenki látja. Ugyanúgy, ahogy egy biciklin világítás van vagy egy autón, úgy a kutyusoknak is legyen világítás. Ez volt az egyik, a másik pedig egy ilyen futó póráz, ami pedig azt jelentette, hogy a gazdinak segített, hogy a kutyussal össze tudtak csatlakozni, nem kellett a pórázt fogni, hanem derékon volt megkötve és együtt tudtak futni, sportolni. Tehát próbáltunk mindig olyat találni, ami megy az egészség felé és a biztonság felé. Tehát, hogy pluszt is adjunk a kutyusoknak és a gazdinak, nemcsak egy egyszerű terméket, hanem egy olyat ami egy kis pluszt is ad nekik.

    CR: Tehát a jelszavaitok az egészség és a biztonság.

    I: Igen, igen. És onnan, miután úgy gondoltuk, hogy jó akkor nyakörv, de hogy ezen még tovább tudnánk menni és akkor jöttek a kutyafinomságok, hogy úgy mondjam.

    CR: Amikről fogunk beszélni! De egyébként az nagyon tetszik általában a mai hívószó minden olyan témában, ami a kutyákkal foglalkozik az a felelősség. De az, hogy egészség és biztonság, ezek a mai kulcsszavak, az nekem már nagyon tetszik. Hogy lesz aztán valakiből kutyatáp tanácsadó? Kutyaétel szakértő?

    Dóri: Én is üdvözlök mindenkit. Igazából nekem is ez visszanyúlik a gyerekkoromra, tehát én is már gyerekkorom óta kutyákkal foglalkoztam, mindig volt kutyánk. Egyrészt ez saját tapasztalat is, tehát amit a saját kutyáimon kitapasztaltam, illetve még hozzátenném, hogy itt nagyon sok ember megfordult az életemben, aki nálam sokkal jobban értett a kutyákhoz. Ez mind oktatók – tehát kutyaiskolába is nagyon sokat jártam a saját és más kutyákkal is –, illetve azért állatorvosok, meg persze saját érdeklődésem is, tehát nagyon sokat olvastam ezzel a témával kapcsolatban (nemcsak magyar nyelven, angol nyelven is). Illetve az, hogy elkezdtem a Cricksydognál dolgozni nagyon sok gazdival beszélek, aki megosztja velem a tapasztalatait, aki elmondja, hogy az állatorvos mit javasolt rá, mi vált be neki. Ez pedig a kis fejembe összetevődik, hogy melyik betegségre mi az, ami jó, mi az amit tudunk tanácsolni.

    CR: Az előbb ugye mondtam, hogy én sok embert meghallgatva sem tudom pontosan, vagy nem tudok kiigazodni. Neked mi segít abban, hogy biztos legyél abban a tudásban, ami egy tapasztalati úton, autodidakta módon összeszerzett tudás? Hogy tudsz? Mik azok a pillérek, amikről tudod, hogy biztosan támaszkodhatsz?

    D: Én mindig elmondom a gazdiknak is, hogy nincs egy bevált módszer, tehát nem lehet azt mondani, és nincs egy olyan táp se, amire azt lehet mondani, hogy minden kutyának be fog válni. Ez valamilyen szinten mindig kísérletezés. Mi ebben a kísérletezésben tudunk támpontot adni akár a saját tápjainkkal, vagy hogyha egy olyan kérdés van etetéssel kapcsolatban, arra persze nagyon szívesen válaszolunk.

    CR: Igaz-e az az állítás, hogy ami drága az jó táp? Vagy az jó lesz a kutyának?

    D: Nem. Nem feltétlenül. Tehát nem biztos, hogy attól mert valami drága attól még jó is lesz. Az sem biztos, hogy attól mert egy táp drága, akkor az egy szuper-prémium táp lesz. De azt meg abszolút nem lehet kijelenteni, hogyha én megveszem a legdrágább tápot az én kutyámnak akkor az működni is fog nála. Tehát lehet, hogy az én kutyámnak egy középkategóriás táp fog megfelelni.

    CR: Mik azok a dolgok – tehát, hogyha valaki foglalkozik a kutyájával – mik azok az első jelek, hogy el kell gondolkodnunk? Mit kell nézni azon, hogy kell észrevenni, hogy a kutya jól vagy nem jól van táplálva? Mit kell figyelni? Szőr, kaki, bőr?

    D: Igen, pontosan ezeket. Az első, ami a legszembetűnőbb, az a kutyának a szőrzete, hogy a szőre szépen csillog, mennyire puha, vagy éppen elkezd kikopni, elkezd korpásodni, esetleg lesznek a kutyán ilyen kis vakarásnyomok, tehát akár kisebesedik a bőre. Ezek utalhatnak arra, hogy nem megfelelő tápot eszik. De ugyanilyen a széklet minősége is. Minősége és mennyisége is, tehát abból is lehet következtetni. Illetve, azért az sem mindegy, hogy a kutya mennyire lelkesen eszi azt a tápot.

    CR: Aha, erre nem gondoltam. Az én Samum például mindent olyan lelkesen eszik, ami nincs leragasztva az aszfalthoz, azt mindig lelkesen megeszi.

    D: Hát, azért sajnos nem minden kutyával van így, mert azért ők is tudnak válogatni.

    CR: Hadd kérdezzem meg, bocsáss meg, de hát sokunkat izgat, akik kutyát tartanak: Hála Istennek Samu nem, de az előző kutyám vadul ette az emberi székletet. Van erre valami válaszotok? Akár mindkettőtöknek, hogy ez minek az okán történik?

    D: Igazából erre nincs egy jó válasz. Erre nagyon sok elmélet létezik, jobban vagy kevésbé igazoltan, hogy melyik a helyes. Valószínűleg – én legalábbis azt gondolom, hogy – ez egy rossz szokás.

    CR: Rossz szokás?

    D: Igen. Illetve ennek azért köze van a dominanciához, hogy másik kutya vagy másik ember otthagyja a szagmintáját tulajdonképpen és ennek eltüntetése/felülírása tulajdonképpen. Illetve azt is szokták mondani, hogy a meg nem emésztett tápanyagokat keresik benne. Én talán ezt tartom a legkevésbe valószínűnek.

    CR: Én pont ezt hallottam és még el is fogadnám, csak az a helyzet, hogy nem jó minőségű székletet vesznek magukhoz a kutyák, amiről azt gondolnánk, hogy… De akkor szerinted az egész úgy ahogy van…

    D: Határozottan nem jelenteném ki azért, hogy ehhez nincs köze. Persze ehhez is lehet köze, pont ezért mondom, hogy nincs erre egy bevett dolog, hogy „na most ez, ezért és ezért van”, mert több elmélet van rá. Igazából, én azt gondolom, hogyha sokan azt szokták mondani, hogy a kutyának valamilyen hiánybetegsége van és ezért eszi a saját vagy más székletét. Én azt gondolom, hogy ha ez állna fent akkor azért kutyák elég okosak ahhoz, hogy azt máshogy bevigyék, ezt a vitaminhiányt. Tehát akkor elkezdenek füvet rágni, bogyót összeszedni. Tehát nem gondolom, hogy logikus lenne, hogy egy ürülékből szerezze be ezeket a hiányzó dolgokat.

    CR: Nekem egyébként az a tapasztalatom, hogy a kutya bérescsepp ezekben az esetekben sokszor megoldást jelenthet. Ha még átmenetileg is, de nekem valaki ezt tanácsolta és ez nekem valahogyan működött. Mik a mai kutyatartási problémák? Úgy értem az étkezéssel kapcsolatos kutyatartási problémák? Mi az amit ti észrevettetek?

    I: Hát mi ugye nagyon sok emberrel beszélünk, akik kutyások, kutyájuk van és általában én ugye most azt tudom mondani amivel én foglalkozok, ugye nem feltétlen csak az étkeztetéssel tápokkal, hanem hogy milyen problémák merülnek fel. Sokan fordulnak hozzánk olyan problémával, hogy mondjuk laknak egy lakásban és nem tudják, hogy akkor milyen ételt adjanak neki. Száraztápot, konzervet, vagy nem tudom, barf etetést, vagy bármi ilyesmi, ugye ami ilyen alternatív, vagy éppen amit ők gondolnak, vagy éppen akár házikosztot. És nagyon sokat keresnek minket, hogy segítsünk nekik, hogy nem tudnak annyit mozogni a kutyával, akkor esetleg változtatni kell-e azon, hogy mit eszik a kutyus. Vagy túl sokat mozog, akkor mit adjanak neki? Kell-e esetleg plusz vitaminokat, különböző cseppeket, ilyen-olyan étrendkiegészítőket. Ez nagyon sokszor, tehát nagyon sokat keresnek ilyen problémákkal minket, hogy megtalálják a kutya életmódjához, gazdi életmódjához – akik szinte szimbiózisban élnek – megtalálják azt az étkeztetést, azt a mozgást, hogy a kutya-ember kapcsolat harmonikusan tudjon működni, ehhez megtalálják mind az ételt, mind pedig azt az összhangot, ahogy ők tudnak működni. Ugye itt Dóri tudja főleg azt, hogy ilyenkor mit tud javasolni, milyen ételt, milyen étkeztetést, napi hányszor egyen a kutyus. Ezek szoktak a központi problémák lenni.

    CR: Azzal is foglalkoztok az egészséges és biztonságos kutyatartáson belül, hogy nem kizárólag táp, a bevitt energiaforrás, hanem a mozgás, az életmód, annak kialakítása…

    I: Pontosan, mert mikor olyan problémákkal keresnek meg minket, hogy hát a kutyus csak annyit eszik, ami neki szükséges, de mégis hízik. És akkor elkezdünk egy kicsit beszélgetni, hogy valójában a kutyus csak annyit eszik vagy mellette még eszik valamit. Jó, akkor kiderül, hogy azért még úgy délelőtt, délbe, délután még egy kis nasit is kap. És akkor a következő kérdés, hogy mennyit szoktak mozogni a kutyussal? „Hát, le szokták vinni pisilni egyszer-kétszer” vagy éppen amennyit, de hogy nincs meg az a mozgás. Akkor jövünk mi, hogy akkor egy pillanatra álljunk meg és szervezzük meg a kutya étkezését, a napját és a napi rutint is, hogy az egy tényleg kiegyensúlyozott kutya legyen, ne menjünk el abba az irányba, hogy itt elhízás lesz, vagy a kutya nem érzi jól magát. Én azt gondolom, hogy aki igazán egy tudatos felelős gazdi, az a kutya rezgéséből érzi, hogy most akkor ő jó állapotban van, nem jó állapotban van. Úgy, mint egy gyereknél, nem kell elmondani, hogy ő éhes vagy nincsen jól, hanem az ember így azért érzi, ha odafigyel arra, akivel ő együtt él és családtagként kezeli.

    CR: Igen és elérkeztünk egyébként ahhoz a problémához, amit sokan mondanak állatvédők, hogy Magyarországon annak is kutyája van, aki nem akar, sajnos. Meg ez a másik probléma, hogy nem tudnak, hazavisznek valakit mondjuk menhelyről, sokszor nem tudják, hogy az a kutya milyen fajtákból van, hogy milyen igénye van és szőrnyű mikor mondjuk az Andrássy úton idős nénik vezetnek valami harciebet. Hát biztos vagyok benne, hogy ez valami tévedés lehet.

    I: Igen, ezért gondolom azt, vagy azt próbálnám elérni, legalábbis a mi munkánkkal ezzel is hozzá akarunk járulni, hogy mielőtt valaki kutyát vásárol, hogy kérdezzen ki szakembert, hogy az ő életviteléhez, amit csinál, milyen a napi ritmusa, abba milyen kutyus illeszthető be. Mert sokan vannak, akik tegyük fel a 10. emeleten laknak, de ők a vizslákat imádja. Ez nem biztos, hogy egy jó irány és lehet, hogy sokkal boldogabb lesz, sőt, a kutyus biztos, és a gazdi is, ha megtalálja azt a kutyust, aki neki való. Akivel tényleg olyan kapcsolatban tud élni, ami az ő ritmusához is jó és a kutyusnak is. Én ezt szeretném, vagyis nagyon örülnék neki hogyha ez lenne, hogy mindenki először kitöltene egy kis kérdőívet, vagy beszélgetni, hogy rájöjjön valójában neki melyik kutyus való. És utána pedig aztán jöhet az étkeztetés, hogy valójában mit is kell ennie a kutyusnak.

    CR: Igaz-e az az állítás, hogy boldog kutya az éhes kutya? Éhes kutya egyenlő boldog kutya?

    D: Alapvetően nem rossz feltevés. Ugye a kutyák genetikailag nem arra lettek kódolva, hogy ők napi háromszor étkezzenek és reggeli, ebéd, vacsora meglegyen. Én mindig azt mondom a gazdiknak is, hogy azért gondoljanak egy picit vissza, hogy a kutyának igenis a farkas az őse. A farkas se ül le szépen az ebédlőasztalhoz és reggelizik meg. Tehát azt gondolom, hogy ez egy helyes feltevés, hogy a kutyának néha ki kell hagyni egy-egy étkezést. Akár egy egész napi étkezést is ki kell hagyni, de persze ezt is egyénre szabottan. Tehát egy beteg kutyával ne akarjunk koplaló-napokat tartani, mert lehet, hogy ártunk vele. De egy egészséges kutyának viszont szüksége van rá.

    CR: Mi áll közelebb a mai kutya igényeihez? A jutalomfalat vagy pedig mondjuk a barf (ami ugye azt jelenti, hogy nyers ételt adunk a kutyának)? Mert mondtad, hogy a farkas az őse.

    D: Igazából a barfozás is egy nagyon jó irány. Abszolút nem vagyunk ellene, attól függetlenül, hogy tápokkal foglalkozunk, de ott is megvannak a szabályok. Olyan szabályok, amiket be kell tartani és ezért mondanám azt, hogy itt talán picivel nehezebb dolga van a gazdinak. Ott tényleg oda kell figyelni, hogy mit adok neki, milyen arányban adom, mivel egészítem ki. A táp az azért jobb talán, mert ez a szakemberek (akár mi) összeszedtük, hogy ebbe a tápba ez kell és az embernek csak oda kell adnia, le kell raknia a kutya elé és ugyanazt kapja.

    CR: Lényeges mégis az (in medias res), hogy változatosan adjunk a kutyának jó-e egyszer tápot, egyszer konzervet, egyszer házikosztot, egyszer barfot, egyszer kihagyni…

    D: Ez egy nagyon nagy tévhit. A kutyáknak nincs szükségük annyira változatosságra, mint ahogy azt mi emberek gondolnánk. Sokan mondják nekünk is, hogy „jaj de hát megunta ezt az ízt”. A kutyák makacskodnak, olyanok mint a kisgyerekek, de alapvetően nincs szükségük ilyen változatosságra. Persze fel lehet nekik dobni egy kis konzervvel a száraztápot, időközönként lehet neki akár ízt cserélni, de az az irány, hogy reggelire ezt kap, ebédre azt kap, vacsorára már egy harmadikat, ezzel viszont nem biztos, hogy jó érünk el. Sőt, ezzel inkább ártunk a kutyának. Tehát, mi azt gondoljuk, hogy ez mennyire jó lesz neki és kell ez a változatosság, de többet ártunk vele sajnos.

    CR: Mert?

    D: Minden ételnek, vegyünk mondjuk egy száraztápot, egy főtt ételt vagy egy nyers húst, teljesen más az emésztési ideje. Teljesen más erősségű gyomorsav kell hozzá, máshogy terheli a kutyusnak a gyomrát. Ha ezeket külön-külön kapja és tényleg csak tápot eszik, csak nyershúst eszik, akkor a kutyának egy idő után beáll a gyomra. Ehhez szokik hozzá, ezt tudja megemészteni. Ha megkeverjük neki, hirtelen azt sem tudja szegény, hogy mit kezdjen vele és ez folyamatos terhelést ad a kis szervezetének, ami később betegségekhez vezethet.

    CR: Mi számít keverésnek? Ha mondjuk a nedves konzervet, ezt az alutasakosat, és a házikoszt az keverésnek számít-e? Vagy a száraztáp és a konzerv keverésnek számít-e? Vagy a házitáp és a barf az keverés? Szóval mi számít keverésnek?

    D: Igazából én nagyjából úgy csoportosítanám őket, hogy száraztáp, főtt étel és nyers. A konzervek azok valahol átmenetek a száraztáp és a főtt étel között. Tehát azzal, hogyha konzervet keverünk akár főtt étellel, akár száraztáppal, azzal nem csinálunk problémát. Ha már mondjuk száraztápot keverünk nyershússal, azzal már csinálhatunk. És ugyanígy – nyilván egy főtt ételhez nem keverünk hozzá nyers ételt, de azzal is okozhatunk problémát. Igazából még talán az egyes kutyáknál működik, hogy mondjuk reggel eszik ezt este azt. Bár egyébként én már azt sem szoktam javasolni. Én tényleg azt szoktam javasolni, hogy nézzük meg mi a jó a kutyának, de tényleg az én kutyámnak mi a jó, és ha megvan ez az irány, akkor amellett tartsunk ki.

    CR: Tehát mondjuk, ha reggel kap konzervet és este főtt kaját, ahogy mondjuk a Samu, azt mondanád, hogy az nem annyira jó irány.

    D: Igazából, ha a kutyusnak beválik és nem okoz neki problémát…

    CR: Tehát szép a széklete, jó a szőre…

    D: Igen! Nincs tőle hasmenése, vagy nem hányik tőle, akkor persze nem probléma. De azért nem minden kutya ilyen szerencsés. Tehát egy érzékenyebb gyomrú kutyánál ez azért már komolyabb bajt okozhatunk.

    CR: Észrevettétek-e azt (én amennyit nyüzsgök az állatvédelemben, azt vettem észre, hogy) a világosabb szőrű kutyák (de ennek semmilyen tudományos…ezt csak így észrevettem) érzékenyebbek az emésztés tekintetében?

    D: Ez abszolút így van. Ennek egyébként van genetikai háttere, tehát ez tényleg így van.

    CR: Te is észrevetted?

    D: Ennek egyébként van genetikai háttere, tehát ez tényleg így van. Idézőjelesen mondhatjuk egy genetikai hibának is ezt a fehér színt, tehát egyébként nem egy természetes szín a kutyáknál a fehér.

    CR: Pedig a farkasoknál is vannak azért fehérek.

    D: Igen, de ott se az a természetes szín. Ez nyilván a genetikai változat összefüggésben van azzal, hogy nekik mennyire érzékeny a gyomruk, vagy éppen mennyire lesznek allergiásak. Tehát, mennyire lesznek hajlamosak az allergiára.

    CR: Jó! Akkor ezzel a sikerélménnyel zárjuk az első etapunkat. Egy kis zene után innen folytatjuk.

    Zeneblokk

    CR: Folytatjuk tehát a beszélgetést a minket annyira érdeklő és a miáltalunk annyira szeretett kutyáink helyes étrendjével kapcsolatban. Komáromi Dórával, aki kutyatáp tanácsadó és Vargyas Imrével a Cricksydog tulajdonosával, ötletgazdájával. És ugye a két kulcsszavunk az egészség és a biztonság, ezekről van szó itt ma a stúdióban. Azzal a furfangos kérdéssel gondoltam kezdeni ezt a második részt, hogy mit gondolunk a kutyáról, illetve arról, hogy a kutya hány? Tehát, hogy én azt hallottam, hogy már pedig az nagyon egészséges. Ha a kutya hányni akar, akkor hányjon. Az belefér, és minden ami a kutyának nem tetszik annak ki kell jönnie. Nem kell ezt a dolgot elapasztani, nem kell ettől a dologtól megijedni, mert a kutyánk azt tudja.

    D: Ez teljesen így van. Nyilván amikor egy ember elrontja a gyomrát, vagy bármilyen oknál fogva hányni fog, akkor megijedünk. Akkor azt gondoljuk, hogy beteg és baj van. Ez a kutyáknál egyébként nincs így. A kutyák ösztönösen hánynak. Ez lehet akár gyomorsav, lehet akár valami idegen anyag, ami bekerült a kis gyomrukba, mert megették mondjuk a lasztijukat. Illetve ez lehet az is, hogy visszahányják az éppen elfogyasztott ételt, de az is normális náluk. Ez náluk tényleg egy ösztön. Nyilván, hogyha ez huzamosabb ideig, nagyon gyakran előfordul az már nem jó, az már okozhat problémákat. De az, hogy egyszer-egyszer a kutya mondjuk visszahányja a vacsoráját például, az nem probléma.

    CR: Ugyanígy az, hogy mondjuk a kutyának, mert az előbb mondtad azt is, hogy az a nem helyes táplálékra is utalhat, hogy a széklete túl folyékony. Tehát, hogyha hasmenés jellegű a széklete, akkor ugyanúgy ne ijedjünk meg, mert aminek mennie kell az menjen? Ne azzal foglalkozzunk, hogy beállítsuk a kutya székletét?

    D: Ez teljesen így van. Egy hasmenés nem hasmenés tulajdonképpen. Tehát, hogyha ez nem napokig áll fent, akkor nem kell vele különösebben foglalkozni. Persze az sem mindegy mondjuk, hogy van-e vér a székletbe, mert az már mondjuk egy súlyosabb tünet. De az, hogy egyszer lágyabbat kakil a kutyus az nem egy hatalmas probléma. Itt tényleg azzal van a baj, ha ez huzamosabb ideig fent áll.

    CR: Beszéljünk arról, hogy a kutyáink mennyire vannak elhízva. A mai kutyáknál szerintem az allergia az egyik nagyon fontos téma. És a fene tudja, én azt gondolom, hogy az oltások is okozhatják, minden ellen beoltjuk már a kutyákat, egyrészt. Másrészt sokszor a táp is kiváltja szerintem ezeket az allergiás reakciókat. Kutyakozmetikába is annyian járnak és olyan gyakran, ami szerintem szintén indokolatlan. Ezek is szerintem kiválthatnak allergiás tüneteket. Túl azon, hogy persze túltenyésztett kutyák is vannak. Szóval sok minden válthatja ki. Talán érdemes lenne ezekről is beszélni, de ami ennél is több kutyát érint, az szerintem az elhízás. Tehát túletetjük a kutyákat sokszor, azt hisszük, hogy ezzel teszünk jót, holott ezek nagyon komoly egészségügyi problémákhoz vezethetnek. Mit gondoltok erről?

    I: Hát én azt gondolom, hogy ez egy abszolút, tehát most 2021-ben, ez egy abszolút helytálló probléma, mert az emberek, akinek van egy kutyája és ténylegesen családtagként tekint rá, és mondjuk mellette már nincsenek gyerekek, hanem így szépen egy kutyussal él, a szeretetét nagyon sokszor úgy mutatják ki, hogy na még egy kicsi étel, na egy jutifalat.

    CR: Meg hát úgy néz az a kutya…

    I: Na igen, az meg a másik, hogy annak ellenállni az nehéz, az kihívás. Ahhoz ember legyen a talpán, hogy amikor a kutyus odamegy és úgy néz, hogy jó nem adok jutifalatot. Sokszor ez okozza a problémát, hogy „egy jutifalat nem lesz probléma”, „jó akkor másnap adok még egyet.” És az a baj, hogy ez így elkezd rakódni, rakódni. Egyre több, és akkor esetleg emeljük még neki (attól függően, hogy mondjuk konzervet eszik, otthoni kosztot, vagy tápot) mindig egy kicsit emelünk rajta. Úgy látjuk, mi a szemünkkel, hogy még egy kicsit éhes a kutyusunk, jutifalat. És akkor ugye még nem is tavasszal, meg ugye nyáron, hanem télen, ősszel hideg van így a sétáknak a hossza is egyre inkább csökken, mert esik, fúj… Holott a kutyának nem probléma, hogyha esik vagy fúj, ő szívesen megy.

    CR: Azért az esik, akkor lehet…

    I: Jó, igen ha esik akkor lehet hogy mégsem. De ha kicsit hűvösebb van az nekik nem probléma. A gazdik ugye hamar mondják, hogy akkor kicsit kevesebbet sétálunk és ez oda vezet, hogy elkezd hízni a kutyus. Ha ez nincs időben megfogva, nincsen erre időben odafigyelve akkor vezethet ez egy súlyosabb elhízáshoz, ami viszont komoly következményekkel járhat. Tehát én azt mondom, hogy itt a szeretet kimutatása inkább egy simogatás, egy közös játékkal, hancúrozással legyen, ne pedig egy jutifalattal. Jutifalat is mehet, de az csak mértékkel és ténylegesen akkor, amikor a kutyus megérdemli azt a falatot. Nem pedig az, hogy sorban áll érte, mert megszokta, hogy minden este kap. Tehát ha ez az egyensúly megvan akkor az szerintem tökéletes dolog tud lenni és ugye a gazdinak is jó a mozgás, mert hozzátesszük a gazdinak is mindig jól jön egy kis séta, egy kis szaladgálás. Szóval én ezt gondolom.

    CR: Egyébként szerintetek azok a jutifalatok amikre az van ráírva, hogy fogkő ellen segít azok tényleg? A zöld az a fogkő ellen van?

    D: Valamennyire biztos, hogy segít. Tehát már azzal, hogy a kutyát kényszerítjük arra, hogy rágjon. Ugye ez is egy fontos tényező, hogy mondjuk egy darálthúsból készült főtt ételt a kutyának nem kell rágnia, azt tulajdonképpen nyeli. Tehát nem használja a fogait. Ezekre a különböző rágcsák valamennyire így mechanikusan tudnak hatni, de azért a fogkő is nagyban hajlam kérdése. Tehát sajnos hiába adunk a kutyának minden nap ilyen fogtisztítót, vagy fogkefeként reklámozott dolgot, attól még ugyanúgy lehet fogköves a kutya.

    CR: És a fogkőleszedés szerinted is fontos? Mert én sokszor azt gondolom, hogy az a bűzmirigy kinyomás, fogkőleszedés. Tudom, hogy egyre több mindent tudunk a kutyánkról és miért ne adnánk neki egyre több lehetőséget arra, hogy jó sokáig éljen és egészségben?! De szerinted nem túlzás a fogkőlevétel a kutyáknál?

    D: Abszolút túlzásba lehet esni. Tehát én is ismerek olyat, aki fél évente, vagy negyedévente elviszi a kutyát fogkőleszedésre, de itt sajnos meg kell, hogy cáfoljalak, mert tényleg fontos. Tehát jelen pillanatban lehet, hogy fentáll fogkövesedés a kutyánál ez lehet kellemetlen a gazdinak, mert a kutyus lehelete is kellemetlen lesz, de egy idő után a fogai sajnos kezdenek lepusztulni a kutyának, és azért neki létfontoságúak a fogai, mint ahogy nekünk is. Tehát azért időközönként tényleg le kell szedetni. Ezt már hála Istennek tart ott az orvostudomány, hogy nem feltétlenül kell elaltatni hozzá a kutyát, tehát ezt akár már egy bódítással is meg tudják akár oldani. Sőt, egyébként már van ultrahangos fogkőleszedés, ahol abszolút nem is kell a kutyák bebódítani se. Tehát itt inkább a fogkőleszedésnél ez az altatás a rizikósabb.

    CR: Bár mondjuk melyik az a kutya, amelyik az ultrahangos fogkőlevételre szívesen megy?

    D: Hát, ha nem is szívesen, de azért nem kellemetlen nekik. Itt inkább csak annyi, hogy nyugodtnak kell maradni ameddig ezt megcsinálják, de ez egy pár perces művelet, tehát nem egy hosszú dolog.

    CR: És a bűzmirigy kinyomás, amit szintén említettem, az kiváltható-e a csontos ételekkel, amitől egy kicsit keményebb a kutya széklete és úgy magától tisztul? Vagy kezdjünk el, essünk neki havonta vagy fél évente?

    D: Igazából ez egyénfüggő. Erről is nagyon sok tévhit kering. Tehát nagyon sokan mondják, hogy „nem, én nem nyomatom ki, mert egyszer nyomattam ki, onnantól folyamatosan kell”. Ez valamilyen szinten így van. Sajnos ez is a túltenyésztésnek az egyik hatása. Illetve azért ne felejtsük el, hogy ez egy pici izom, ami tulajdonképpen üríti a bűzmirigyet. Szóval ha kicsit elernyed, vagy nem olyan erős egy kutyánál, akkor sajnos a bűzmirigy nem tud ürülni. Ha nem ürül, akkor ez nagyon hasonló tüneteket tud produkálni, mint egy allergia. Tehát ugyanúgy vakaródzik a kutyus, rágja a lábát, húzza a fenekét. Tehát lehet azt gondolni, hogy ez allergia, viszont sajnos ha nincs egy bűzmirigy kinyomva az be tud gyulladni, viszont ha begyullad, akkor ez már okozhat fülgyulladást, begyulladhat a kutyusnak a bűzmirigye is és az is nagyon kellemetlen, begyulladhat a szeme, akár a nyirokcsomói begyulladhatnak. Tehát nagyon sok olyan problémát tud okozni egy nem jó időben elkapott bűzmirigy, ami később tényleg nagyon fájdalmas lehet a kutyusnak. Én azt mondom, hogy inkább szánjuk rá azt a kettő percet, amíg az állatorvos vagy a kutyakozmetikus kinyomja a bűzmirigyét a kutyának.

    CR: És a rendszeresség az megint csak egyedfüggő?

    D: Az pedig igen, egyedfüggő. Van akinek nagyjából azért tisztul magától, vagy ürül magától a széklettel. Ezen persze lehet javítani is valamennyit, valamennyit segít az, hogyha keményebb a széklet akkor egy picit jobban tud ürülni, de nem olyan mennyiségben, szóval ezt nem tudjuk orvosolni azzal, hogyha picit több csontot adunk a kutyának. Ez sajnos nem oldja meg a problémát. Tehát 100%-ig biztosan nem oldja meg.

    CR: De ha nem vakaródzik, ha nem rágcsálja a lábát, ha nem húzza a fenekét akkor gondoljuk egyáltalán, akkor is kell? Tehát, ha tünetmentes akkor is kell?

    D: Nem, nem! Ha ki tud magától ürülni, akkor abszolút nem kell.

    CR: Konkrétan szeretném megkérdezni, hogy mi a véleményetek! Tápot adjunk a kutyának? Jó, egyfélét, ezt most itt megjegyeztem. Mit? Tápot? Házikosztot? Vagy pedig konzervet? Barfot? Ti mire teszitek a voksotokat?

    I: Hát ugye ez megint, ahogy Dóri is mondta, látni kell a kutya igényeit, tehát hogy egy kiskutyánál, kezdő gazdiként, tapasztalat nélkül szerintem és nincs birtokában annak a tudásnak, hogy mondjuk egy nyersetetést akár egy barfot, akkor szerintem abszolút jó megoldás tápot, száraztápot adni mondjuk a kutyusnak. Ezt azért gondolom, vagyis mondom, mert ott megvan ugye, hogy főleg ne adj Isten felhív minket és Dórival át tudja beszélni ezt az etetési folyamatot, akkor ő kap egy komplett csomagot, mondjuk itt egy kölyöktápot, amiből tudja, hogy miből mennyit kell adni, tehát ilyen stressz faktort vesz ki az életéből a gazdinak, mert tudja, hogy oké odaadom a kiskutyusnak az adott mennyiséget, akkor az neki a napi energiabevitelét az megoldja. Benne vannak a vitaminok, benne vannak a rostok, a hús, tehát nem okoz neki egy ilyen plusz stressz faktort, hogy „na még erre is nagyon oda kell figyelni, mert az elsőkutyusom”, akkor inkább foglalkozzon azzal, hogy kutyaiskolába mennek, játszanak, megismeri a kutyát. És akkor szerintem ez egy jó kezdés lehet mind a gazdinak, mind pedig a kutyusnak, mert nem azon stresszelnek, hogy mit egyen a kutyus, hanem inkább a kettejük kapcsolatát tudják egy kicsit elmélyíteni vagy elindítani ezen az úton egy kiskutyánál.

    CR: Ez egyébként egy nagyon valid gondolat, tehát nekem ez tetszik. De valahol azt hallottam, hogy ezek a kutyatápok veszélyes hulladékból készülnek. Tehát nem az utcán hallottam, hanem szakembertől.

    I: Abszolút! Egyébként vannak ilyen tápok is, amelyik mondjuk nem hulladékból, mert én ezt azért így nem mondanám, hanem valami mondjuk nem tiszta húsból készül, hanem ilyen egyéb melléktermékből. Most nem ebbe pontosan én sem tudok belemenni, hogy ez miből. Tehát ez nálunk egy alapkövetelmény, hogy ilyen nincsen. Tehát a táp az húsból készül, valamint azok az egyéb, akár mondjuk egy kis vitamin, zöldség, gyümölcs van hozzátéve, amire a kutyusnak szüksége van. És itt kell megtalálni szerintem azt, hogy melyik kutyusnak kell mondjuk egy normál táp, egy hipoallergén táp, vagy akár egy rovarfehérjéből készült táp, ami egy kis különlegesség.

    CR: Amire hamarosan visszatérünk, de tudod mi jutott most eszembe? Azon gondolkodtam, hogy amikor az ember eszik, tehát igen a szünetben szóba került Dórival a kutyák antropomorfizálása, hogy mégiscsak abból indulok ki, hogyha én eszem, az ott kezdődik a finomérzet, a jó érzés, a jóllakás, a formánál meg az illatnál. Egy tápnak nincsen illata. Illetve van, de nekem nem jó. Persze egy kutyának az tetsző?

    D: Persze, a kutyáknak azért másképp érzékelnek mindent ahogy mi. És nagyon sokan azt gondolják, hogy jaj milyen szép színes az a táp, biztos nagyon jó. Ez sajnos pont az ellentétje, hiszen ezt akár magunkból is tudhatjuk, hogyha összefőzünk hússal egy kis reszelt répát, az nem lesz élénk narancssárga. Holott a táp meg élénk narancssárga. Tehát igazából az a jó, és ez már egy támpontot ad a gazdiknak is, hogyha az a táp tényleg egyszínű és inkább ilyen barnás árnyalatú. Az amibe már zöld, sárga, piros, mindenféle színek vannak az sajnos nem attól van, hogy mennyi gyümölcs van benne, vagy mennyi zöldség van benne, hanem az bizony színezék. És ugyanez igaz az illatanyagokra is, hogy lehet bele ízfokozót rakni, amitől a kutyusnak nagyon-nagyon ízlik de ízfokozóval tömjük. Igazából nem érjük el vele a hatást, nem lesz tőle egészségesebb a táp, nem lesz tőle egészségesebb egy kutya.

    CR: Ez egy tényleg nagyon fontos támpont. Egyébként, hogy mi mindent nézünk a csomagoláson például. Tehát egy jól összekevert tápnak akkor mit kell tartalmaznia?

    D: Legnagyobb részt természetesen húst és ahogy az előbb is említettük ez tényleg hús legyen, ne ilyen állatmelléktermék, ami jelentsen bármit is, hanem tényleg legnagyobb részt húst tartalmazzon. De azért fontos leszögezni, hogy a kutyák nem 100%-ig húsevőek, tehát nekik ugyanúgy szükségük van valamilyen gabona-forrásra, ez lehet akár rizs, lehet akár árpa, zab, tényleg igazából bármi lehet, viszont ez sokkal kisebb mennyiségben. Nagy arányban húsnak kell lennie. Illetve ugyanúgy kell lennie rosttartalmának egy tápnak, ezt pedig leginkább zöldségekből, gyümölcsökből lehet leginkább kinyerni. Illetve azért hozzáadott vitaminok is legyenek egy tápba, tehát ne csak lecsupaszítva gondoljuk ezt el, hanem tényleg azért kell hozzáadni ásványianyagokat, vitaminokat, különböző immunrendszer erősítőket, hogy egy komplex dolgot kapjon a kutya vagy tulajdonképpen a gazdi kézhez.

    CR: Tehát egy jó tápnál igaz az, hogy nem kell kiegészítésképpen vitaminokat szedni, meg nem tudom még mit adni a kutyáknak?

    I: Nem, a tapasztalataink alapján, tehát abszolút nem kell. Meg mi is törekszünk arra, hogy a táp olyan legyen, hogy ne kelljen még mellette még plusz vitaminokat, különböző olajokat, vagy bármit a kutyusnak még szedni. Az viszont előfordulhat, vagy az esetleg még benne van, hogy mondjuk télen vagy mondjuk ősszel akkor egy kicsivel több vitamint még lehet adni a kutyusnak, hogy még fittebb legyen abban az időszakban is, amikor mondjuk kevesebbet mozog, rosszabb is az idő.

    CR: Milyen vitamin kell a kutyának?

    I: Hát, akár ilyen multivitamin, tehát ilyen direkt kutyusoknak előállított multivitamin, amiben minden vitamin egy picit megtalálható, hogy az immunrendszerét erősítse. Az így szerintünk jó lehet.

    CR: Szól még valami most még hirtelen a táp mellett? Nekem az nagyon tetszett, hogy az kényelmes, hogyha jó minőségű akkor minden benne van és nem kell kiegészítés, semmi. Van még valami a táp mellett?

    D: Visszatérve a fogkőre, azért ezt a szempontot sem lehet elhanyagolni, hogy ugye egy száraztápnál, főleg egy keményebb száraztápnál a kutya rá van arra kényszerítve, hogy rágjon. Sokan mondják egyébként nekünk is, hogy „jaj de ő nem szeret rágni”. Ez nem igaz! Egy kutya így van kitalálva, hogy neki rágnia kell, tehát ebből a szempontból azt tudjuk mondani, hogy a száraztáp jobb. Persze, rágást el lehet érni máshogy is, tehát mondjuk egy nyersetetésnél ugyanúgy kell a kutyának ennie, megkapja azt a csontot és ő szépen elrágcsálja. De talán ebben is megint csak ez a kényelmi-faktor, mégiscsak jót is eszik és rág is közben a kutya.

    CR: Az nem egy jó megoldás – én hallottam többeket húsleveslébe rakják a tápot. Nem azért, hogy ne rágjon a kutya, hanem hogy a nedvesség bevitel is megtörténjen.

    D: Igazából itt a húsleveslével talán ami probléma talán, és át is térhetünk, hogy a házikosztot miért nem javasoljuk, az a különböző fűszerek. A kutyáknak nincs szükségük, sőt egyébként még ártunk is, hogyha egy erősen fűszerezett ételt kapnak. De hogyha valaki direkt a kutyájának főz és nem fűszerezi meg, csak éppen egy leheletnyi sót tesz az ételre, vagy inkább gyógynövényt rak rá, ami lehet akár a bazsalikom is, amit mi egyébként fűszerként használunk, de tulajdonképpen gyógynövény, azzal nincsen probléma. Egy számunkra elkészített húsleves, amibe azért kerül hagyma, ami köztudottan mérgező a kutyák számára, illetve só, bors, kis paprika, bármi, tehát megfőzünk egy húslevest, nem biztos, hogy a kutyának szüksége van. Nincs azzal egyébként baj, hogyha valaki felvizezi, vagy éppen húslevessel felönti a száraztápot, hogy egy kölyökkutya vagy egy idősebb kutyus meg tudja enni. Csak a fűszerek. A fűszereket vissza kell fogni.

    CR: És mi az, hogy a hagyma mérgező a kutyának? Mert én tényleg ismerek olyan vizslát, aki nyersen eszi a hagymát. A hagymafejet bekapja és elrágcsálja.

    D: Pedig sajnos de. A hagymának a levele is és maga a hagyma is mérgező a kutyusoknak. Nyilván nem attól lesz baja, hogy megeszik egy darab hagymát, ahhoz hogy azonnal jelentkező tünetek legyenek, ahhoz több kiló hagymát kéne megennie, viszont az, hogyha ő szinte minden nap eszik hagymát, hosszútávon abszolút nem jó a kutyusnak. Ez akár idegrendszeri problémákat is okozhat.

    CR: A fokhagyma is?

    D: A fokhagyma is.

    CR: Én még a csokoládéról tudtam, hogy az nagyon káros.

    D: Igen, a csokoládé az szintén. Nem tudja a kis májuk lebontani tulajdonképpen az enzimeket, ami a csokoládéban van. Ilyen egyébként az avokádó, a mazsola, a nagyon magas cukortartalmával, illetve egyébként a szőlő se jó a kutyusoknak. A gyümölcsökre is ugyanezt lehet mondani, lehet persze gyümölcsöt adni a kutyusoknak, mértékkel. Tehát a mérték az mindig nagyon fontos.

    CR: Mondjuk a dinnye? Az engem nagyon érdekel. Tehát, ha szereti akkor…

    D: Persze, a dinnyét azt lehet adni. Csak ott is fontos a mérték, mert ott is a cukortartalmára nagyon oda kell figyelni egy gyümölcsnél. Mi inkább azt szoktuk javasolni, hogy egyen a kutyus mondjuk egy répát, kis salátát, akár spenótot vagy bármi ilyesmit, szóval inkább a zöldek felé menjünk el, azzal sokkal jobbat teszünk, mint akár egy cukros zöldséggel vagy gyümölccsel.

    CR: Értem. Egyébként igaz, hogy a kutya tudja mi jó neki?

    D: Ez valamilyen szinten biztos, hogy igaz. Azért a kutyák ösztönösen megeszik azt a füvet, ami nekik jó vagy azt a gyógynövény lelegelik. De azért nekik se elhanyagolható az élvezeti faktor. Tehát ők is leeszik a fáról a körtét. Persze, ízlik nekik, ezzel nincs is semmi baj. Azzal van a baj, ha ő szépen tavasztól őszig minden nap egy fél kiló akár érett akár éretlen körtét megeszik.

    CR: Engem ami egyébként még érdekel, az a borostyánnak azt a kis magját megeszik. Ami ez egyiknek székrekedést okoz, a másik kutyáknak fosást okoz, a harmadiknak meg hála Istennek pont semmit.

    D: Azért itt ne feledkezzünk meg arról, hogy a borostyán alapvetően is egy mérgező növény, tehát az emberek számára is egy mérgező növény.

    CR: Még a kecskék sem eszik, én azt olvastam.

    D: Igen. Ettől függetlenül megeszi a kutyus, de ez megint csak ugyanaz, mint mondjuk a csokoládé. Tehát ahhoz, hogy ténylegesen ott rögtön bajt okozzon, úgy értve, hogy komolyabb bajt okozzon, ahhoz azért komolyabb mennyiséget is kéne azért megenni. De ahogy te is mondtad, ez egy székrekedést, akár egy hasmenést is tud okozni.

    CR: Tehát az még nem komolyabb, ha egyszer előfordul?

    D: Igen.

    CR: Samu bontja közben itt a… Itt szórakoztat minket. Legyen az, hogy most hirtelen még egy zeneszünetünk van és utána folytassuk!

    Zeneblokk

    CR: Folytatjuk a beszélgetést tehát Komáromi Dórával, aki kutyatáp tanácsadó, illetve Vargyas Imrével, a Cricksydog tulajdonosával, ötletgazdájával. Természetesen egyébként a Cricksydog az tápokkal foglalkozik, hiszen ez nyilvánvalóvá vált, hogy a tápok mellett teszitek le a voksotokat. Az előbb mondtad, hogy a házikosztot azt nem szeretitek, ami engem szintén meglepett.

    D: Nincsen egyébként azzal se semmi baj, ha valaki főtt ételt ad a kutyának, de két olyan fontos dolog van amit én kiemelnék. Az egyik az, hogy főtt csontot soha, semmilyen körülmények között nem adunk a kutyának. Tehát azt abszolút nem.

    CR: De nem a marhacsontra gondolsz, vagy a velőscsontra?

    D: Semmilyen csontot nem adunk a kutyának.

    CR: De hogy érted ezt? A nagy marhacsontot?

    D: Semmilyent! Itt ugye az a baj, hogy hőkezelés után a csont szilánkosan törik. A kutya ugyanúgy megeszi, csak éppen nem mindegy, hogy az a csont vagy szálka (mert egyébként halat is adunk a kutyának) hogyan hajlik és ő azt szépen elrágja, vagy szilánkosra törik mint egy üveg. Itt arra gondoljunk, hogy egy húslevesből kivett csirkecomb az úgy törik el, mint egy üveg. És ezek a kis szilánkok okozhatnak egyrészt problémát az ínyében, tehát megvághatják az ínyét, megvághatják a nyelőcsövét, de akár még átszúrhatják még a beleit is. Én azt gondolom, hogy ezt a fölösleges kockázatot nem éri meg bevállalni.

    CR: Na de mondjuk az a marha csont tudod, amivel a kutya két hétig játszik és mindig szájába veszi?

    D: Más téma ezek a füstölt csontok, szerintem itt te azokra gondolsz.

    CR: Nem, a marhahúsleves. Amikor nem tyúkhúslevest, hanem marhahúsleves készül.

    D: Ugye itt is az a baj, hogy keményre fő, nem tudja megenni, koptatja rajta a fogát.

    CR: Az előbb beszéltünk a fogkőről…

    D: Igen, de ezekkel a csontokkal meg az a baj, hogy ezekkel ténylegesen koptatja a fogát. Ezekkel ténylegesen lekoptatja a fogát. Persze, hogyha néha kap akkor nincs azzal baj. Eljátszik vele, meg a fogkövét is tisztítja, de ez se napi. Ne is napi, ne is heti szinten adjunk főtt marhacsontot a kutyának mert igazából mint tápanyag nem tudja hasznosítani a kutya, mint mechanikailag a rágást persze tudjuk vele imitálni, csak sajnos annyira kemény, hogy tényleg koptatja a fogát. És igazából nagyjából azt lehet mondani, hogy haszna annyira nincsen.

    CR: Igen csak az ember így van beidomítva, hogy a kutya a csontot eszi. Holott szerintem biztos, hogy a  brit kutatók ezt is alátámasztják, hogy azért eszi a kutya a csontot mert vidéken meg régen az volt, hogy az ember megette húst, ami meg maradt, vagyis a csontot meg kidobta a kutyának, így alakult ki. De mi már azt örököltük, hogy a kutyának a csont.

    D: Szükségük is van a csontra abszolút. Tehát bármelyik tápot, konzervet, főtt ételt megnézünk azért a kálciumra szüksége van a kutyáknak. Tehát a csontra is szükségük van, illetve a csontvelőre is szükségük van a kutyáknak. Viszont ez a csont inkább legyen nyers csont.

    CR: Tehát ehet nyersen csirkét is akár?

    D: Nyersen akár csirkét is. Itt persze egyébként a támasztócsontok, amik nem lehetnek, az üreges csontok. Ilyen mondjuk a combcsont, amit még nyersen sem adunk a kutyának.

    CR: Ez nagyon fontos, illetve bombaképpen hagytam adás végére hagytam, hogy hát igen, nekem is nagy meglepetésemre mondtad Imre, hogy megkerestek benneteket, hogy rovarfehérjét…

    I: Igen, ez egy nagyon érdekes téma. Úgy mondanám, hogy ez most kezd így elindulni a kutyások körében, meg akár az embereknél is, hogy rovarfehérjéből is lehet nagyon finom ételeket készíteni a kutyusoknak. Ez nekünk egy régi, nekem legalábbis, egy nagyon régi vesszőparipám, mert ez egy, tehát azt kell tudni a rovarfehérjéről, hogy védi a természetet, valamint nagyon egészséges is. És ez nekem mindig motoszkált bennem, hogy hogy tudnám ezt átültetni a kutyusoknak. Mert én próbáltam ezt emberi fogyasztásra, én is kóstoltam tésztát, energiaszeleteket. Nagyon finom hozzáteszem.

    CR: Gilisztát?

    I: Nem gilisztát, hanem feketelégy lárvának az őrleményéből készült tésztát. Ezt úgy kell elképzelni, hogy hozzáadod a tésztához ezt a kis őrleményt, megcsináljuk a száraztésztát, kifőzzük és nagyon finoman el lehet fogyasztani. És nagyon magas a fehérjetartalma és én nagyon sokat olvastam utána és keresgéltem, hogy ez a kutyusoknak vajon ez jó? Először itt Magyarországon ez volt itt 2 éve körülbelül, akkor nem sok sikerrel jártam és elkezdtem külföldön is nézegetni, hogy hát máshol ez hogy megy. És kiderült, hogy Írországban már csinálnak, van egy ilyen farm, ahol előállítják ezt a feketelégy lárvából készült őrleményt és hogy az abszolút kiváló a kutyusoknak. Ezt Európában több helyen is használták, Nyugat-Európában, aztán később kiderült, hogy tápokat is készítenek belőle és akkor vetettem fel ötletként, hogy mi lenne, ha mi Magyarországra ezt szépen becsepegtetnénk, és megnézzük, hogy mit szólnak hozzá a gazdik, kutyusok. Mert ténylegesen ez egy nagyon tiszta fehérje, tehát azt kell róla tudni, hogy a rovarok semmilyen gyógyszert, antibiotikumot nem kapnak, viszonylag rövid ideig élnek, de ugye csak egy lárvaformában és a feldolgozásuk is egy nagyon humanitárius. Tehát nincs benne egy ilyen állat, hanem egy kis lárva és belőle csinálnak..

    CR: Mondjuk az is állat…

    I: Igen, igen, de hogy még egy kicsit más a feldolgozása, mint mondjuk egy más állatnak. Ebből készülnek a tápok, valamint nem is tápok, hanem kekszek is. És mi gondoltuk, hogy „na próbáljuk meg”, hogy így a kekszek hátha érdekesebbek az embereknek és megpróbáltunk egy ilyen saját kis recept alapján rovarfehérjés kekszet előállítani és csinálni.

    CR: Mi az, hogy próbáltatok? Van?

    I: Van, van, van. Sokat gyakoroltuk, teszteltük és akkor így végülis megszületett a mi kis rovarfehérjés kekszünk.

    CR: Tehát ezzel az ajánlással zárhatjuk a mai műsort, hogy a Cricksydog oldalán már pedig lehet találni rovarfehérjéből készült tápokat is.

    I: Pontosan! Tápot is és kekszet is.

    CR: Figyeljék meg, nézzék meg, nézzék meg a Cricksydog honlapját. Itt volt ma a stúdióban vendégként Vargyas Imre, aki a Cricksydog ötletgazdája, tulajdonosa. Illetve Komáromi Dóra, kutyatáp szakértő. Köszönöm szépen, hogy eljöttetek, és a hallgatóknak is, hogy minket hallgattak. Viszonthallásra.

    I: Köszönjük szépen.

    Alábbi cikkeink még érdekelhetnek: