Te tudod, hogy mióta létezik kutyatáp?

Ha vissza tudunk még emlékezni, akkor eszünkbe jut egy kép, a műanyagzacskóba csomagolt kutyatápról. De vajon hogyan alakult ki a kutyatáp gyártásának története? És milyen okok álltak e mögött? Fedezzük fel közösen ezt a titokzatos történetet!

Már 2000 éve is volt kutyatáp

Ebben az időszakban a kutyákat sokkal inkább munkaállatnak tartották, mintsem házi kedvencnek. Akkoriban még nem voltak a család négylábú tagjai. A római filozófus és költő Marcus Terentius Varro által írt első gazdálkodási kézikönyv olyan részeket tartalmazott, ahol azt a tanácsot adta, hogy a kutyáknak juhcsontot, valamint tejben áztatott árpakenyeret kell alaposan összekeverni, majd adni etetés gyanánt. Mi most ezen megrökönyödünk, de akkoriban ez volt a normális.

Középkori dilemma

Ami a középkori kutyatartásról ismert, az többnyire az írástudók által az európai nemesi családoktól fennmaradt nyilvántartásokból származik. Ebben az időben meglehetősen gyakori vendég volt a kutya a ház körül. Jelentős különbség volt a tehetősebb, illetve a szegényebb, átlag emberek etetési szokásai között.

A királyi udvarnak a kutyákat általában a saját kenneleik adták, azaz ők tenyésztették őket. Ezekben a kennelekben tartott kutyák nyers húsból és különböző zöldségekből készült ételeket kaptak olyan belsőségekkel együtt, mint a tüdő, máj és a szív. Az eledelüket általában külön a számukra fenn tartott “kennel szakács” készítette el. Tehát nem csak hogy jókat ettek ezek a kutyák, de még a kor átlagemberénél is magasabb színvonalon éltek.

A köznép is tartott kutyákat azokban az időkben. Miután ők nem éltek jómódban, ezért a kutyusuknak is csak azt tudták adni, ami a nap végére megmaradt. Ez azt jelentette, hogy egy átlagos kutya étrendjében szerves szerepet játszott a káposzta, burgonya, nyers csontok és a kenyér. Húst csak akkor kaptak, ha maradt.

1800-as évek: az áttörés

A világon először hivatalosan 1860-ban volt kutyatáp. Egy James Spratt nevű villanyszerelő fejlesztette ki. Miután Ohio-ból utazott az Egyesült Királyságba villámhárítók értékesítése céljából, Spratt egy folyóparton kutyákat látott, akik tengerészek egyik közkedvelt száraz süteményét, az úgynevezett “hardtrack”-ot ették. Lisztből, vízből és kevés sóból készültek ezek az olcsó kekszek, amelyeket hosszan tartó útjaik során ettek az éhes tengerészek. Spratt arra gondolt, hogy a kutyatulajdonosok is nagy hasznát vennék az ilyen fajta eledelnek, ami nem romlandó, és nagy mennyiségben elő lehet állítani. Így aztán egy új hivatásba kezdett, és felhagyott a villanyszerelői karrierjével!

Spratt kutya süteményei (vagy ahogyan most hívnánk jutalomfalatai) az alábbi összetevőkből készültek: őrölt búza, zöldségfélék, cékla és marhahús. A kekszek drágák voltak, és egy 20 kg-os zsák ára megegyezett egy munkás egész napos keresetével. Ezért először Spratt a kekszeivel a tehetősebb rétegeket célozta meg, akik ki tudták fizetni ezt a magasabb árat is érte.

Annak ellenére, hogy ezek a kekszek még nem tartalmazták a kutyák mindennapi élete számára az összes szükséges összetevőt, mégis ez volt a “kutyatáp”. A kutyusok elsődleges élelmiszerforrásaként kezdték el árulni. 1889-re már olyan népszerűségre tett szert a süteménye, hogy az akkoriban nagy presztízzsel bíró American Kennel Club journal januári borítóján is az ő terméke szerepelt. Ez egy hatalmas áttörés volt a kutyák étkezésében, ami a későbbiekben még nagyon sokat finomodott. Spratt süteményei óta már minden kutyus egészséges ételt kaphat a táljába!

1900-as évektől a II. Világháborúig

A kekszek után a konzervek népszerűsége kezdett el ugrásszerűen növekedni. 1922-ben a Ken-L Ration nevű cég dobta piacra az első kutyakonzervét, ami lóhúsból készült. 20 év alatt olyan nagy népszerűségre tett szert ez a lóhúsból készült kutyakonzerv, hogy 1941-ben évente 50,000 lovat csak azért tenyészettek, hogy a kutyakonzerveket gyártani tudják. Ezekben az években ez az Egyesült Államok legnépszerűbb kutyaeledele volt.

Aztán következett a II. Világháború, és akkor az alapanyagok ára megemelkedett. Többé már nem érte meg fémdobozba csomagolni a lóhúsból készült nedvestápot. Ráadásul már az emberek sem nézték jó szemmel, hogy lovak tízezreit gyilkolják le emiatt. Elérkezetté vált az idő, egy újabb generációváltásra.

Reformkor a 2000-es évekig

1956-ban újra visszatértek a gyártók a zabpehelyszerű műanyag csomagoláshoz, illetve egy új technológia is segítette a kutyatápok forradalmát. Ez pedig nem volt más, mint az extrudálás. Így már olcsón lehetett nagy mennyiségeket gyártani. A nedves és a száraz összetevőket egyaránt bele lehetett tenni az extruderbe, amiből a végén különböző eljárások során, a maihoz nagyon hasonló kutyatápot állítottak elő.

Az alapanyagokat extrém nagy nyomás és hőmérséklet alatt főzték meg, hogy megfelelő eledelt kapjanak. Az 1970-es évek végére már sikerült eljutniuk odáig, hogy rengeteg ízben és kiszerelésben lehetett kutyatápokat kapni.

Túláradó információ a 21. században

A kutyatápok döntő többsége most is extrúziós eljárással készül, mint 50 évvel ezelőtt. Még most is magas hőmérsékleten és nyomáson kell a húsokat, zöldségeket kezelni, hogy a kutyusok számára könnyen emészthető kutyatápot kapjunk. Annyi előrelépés van a régebbi eljárásokhoz képest, hogy azoknak köszönhetően a mostani kutyatáp már hosszabb ideig eláll. Olyan vitaminokat, és ásványi anyagokat is tartalmaznak, amik védik a kutyusok immunrendszerét.

Jelenleg a kutyatáp, mint elsődleges élelmiszerforrás, a reneszánszát éli – okkal – és minden gazdi könnyű szerrel megtalálhatja neki és kutyusának a legideálisabb választást. Legyen szó ínyenc, speciális táplálkozást megkövetelő, vagy kölyök kutyusról, mindenkinek van ma már megfelelő kutyatáp. Hatalmas a választék, annyi opció, vélemény, és hiedelem van, hogy gazdi legyen a talpán, aki megmondja, hogy kutyusának melyik a legmegfelelőbb kutyatáp. Nekünk a minőségi tápok gyártása mellett ez az egyik küldetésünk, hogy átláthatóságot és egyszerűséget vigyünk a kutyagazdik életébe.

2017: CricksyDog megalapítása

Mint azt a fenti áttekintésben is láthattuk, a kutyatáp előállítása micsoda fejlődésen ment keresztül az évszázadok folyamán. Onnan, hogy csak a legminimálisabb ételmaradékot kapták, oda, hogy most már minden fajtájú, és minőségű kutyatáp kapható. Láthattuk azt is, hogy a környezetünk védelme sem volt mindig kiemelten fontos, és még lóhúst is rendszeresen adtak a gazdik a kutyáiknak.

2017 óta foglalkozunk kutyatápok fejlesztésével, és gyártásával. Küldetésünk, hogy ehhez a kutyatáp evolúcióhoz mi is hozzátegyünk, és tovább fejlesszük a mostani rendszert. Ezért is forgalmazunk Magyarországon elsőként rovarlisztből készült kutyakekszet. Csakúgy, mint James Spratt, mi is a kutyakekszekkel kezdtük el karrierünket. Ráadásul hozzá hasonlóan mi sem az élelmiszeriparból, hanem a mérnöki életből jövünk.

Ezért is mérnöki precizitással igyekszünk a kutyusok számára a legjobb eledelt elkészíteni. Rovaros kekszünket – és hamarosan elkészülő tápunkat is – a kutyák egészsége mellett a teljes környezetvédelem motiválta. Ennek az ökológiai lábnyoma közel a harmada csak a hagyományos tápokhoz képest. Sokkal kevesebb víz, és termőföld szükséges az előállításához, amellett, hogy még rendkívül egészséges is.

Jelenleg olyan tápokat készítünk, amik nem csak nagyon ízletesek, de rendkívül egészségesek is. A múlt eredményeire és tapasztalataira építve sikerült 2 olyan tápcsaládot megálmodnunk, amik tökéletesek a kistestű és a közép-, nagytestű kutyusok etetésére. Egyikben sincs glutén és csirkehús sem.

Úgy gondoljuk, hogy a 21. század legnagyobb kutyás ellensége a glutén és a csirkehús. Tapasztalataink alapján ők okozzák az ételallergiák 80%-át. Tehát a mi hipoallergén kutyatápjainkban ezek nincsenek.

Alábbi cikkeink még érdekelhetnek: