Miért ugyanolyan fájó elveszteni kutyánkat, mint közvetlen családtagjainkat?

Mindenki másképp éli meg a kutyája elvesztését

A legelső kutyánk elvesztése talán a legnehezebb. Tapasztalatból tudjuk, hogy nagyon nehéz átélni háziállatunk elvesztését. Hazaérve csak várjuk, hogy rögtön izgatottan elénk fusson és rájövünk, hogy sajnos ez nincs többé.

Rengeteg olyan történet kering az interneten és biztos van ismerőseid körében is hasonló, amikor egy erős férfi a családtagja temetésén képes erős maradni, de kedvence elvesztésénél már képtelen visszatartani a könnyeket. Ez persze csak egy példa a sok közül, hiszen mindenki máshogy éli meg a gyászt.

Sok ember például egyáltalán nem tesz különbséget egy családtag gyászolása és egy háziállat gyászolása között. A kutatók is sokat foglalkoznak ezzel a témával, így rengeteg felmérés és adat áll rendelkezésünkre. Egy különbség azonban biztos, hogy felmerül: egy állat elvesztését közel sem gyászolhatjuk úgy, mint egy családtagunk elvesztését. Egy emberi élet elvesztését rengeteg módon gyászolhatjuk (gyászjelentést adhatunk fel, szentmisét tartunk szeretteinkért, temetést szervezünk, családi összejövetelen veszünk részt stb.). A munkahelyen még fizetett szabadságot is adnak ilyen helyzetekben. Ezek viszont egy háziállat elvesztésekor egyáltalán nincsenek, pedig az érzés mindkét halálesetnél ugyanolyan fájó.

Sajnos sokszor a gyász még nem elfogadott

A legtöbb embertől elvárják, hogy úgy élje tovább mindennapjait, mintha mi sem történt volna. Pedig hatalmas trauma éri ilyenkor az embert. A ház hirtelen túl csendessé válik és az ember gondolatai tele lesznek keserédes emlékekkel. Elvesztettük a legjobb barátunkat, hűséges társunkat, de a fájdalmat nem adhatjuk ki magunkból, mert az „nem elfogadott”.

Néhány ember azt is nyilatkozta, hogy egyenesen szégyellték, hogy kedvencüket jobban gyászolta, mint egy családtagját. Elmondásuk szerint „nem kellett volna, hiszen csak egy kutya”. Ilyenkor viszont megjelenik az a leírhatatlan ember és állat közti kapcsolat, amit oly sokszor el is felejtünk. A kutyáink nemcsak szeretnek minket, de folyamatos pozitív energiát árasztanak felénk. Megnyugtatnak minket és mindig mellettünk állnak. Egy ilyen társ elvesztését, miért is ne sirathatnánk és gyászolhatnánk meg?

Teljesen természetes az ekkor érzett fájdalom

Továbbá egy hirtelen változás is belép a mindennapjainkba. A napi rutinunk gyorsan megváltozik, mert nem lesz kora reggeli nyálas ébresztő, napi séták, nagy játékok. Sok ember számára a háziállatuk adott értelmet az életnek. Az ő gyászuk ilyenkor komolyabb lelki problémákhoz, esetleges visszaesésekhez is vezethetnek, hiszen nem adhatja ki magából a dühét és bánatát, mert „csak a kutyáját vesztette el”.

A Business Insider felvetett egy érdekes dolgot ezzel kapcsolatban. A Business Insider szerint ugyanis létezik egy úgynevezett „téves elnevezés/megemlítés” jelenség. Ez azt jelenti, hogy egy gyászoló gazdi gyakran gyermekeként, vagy partnereként említi meg kutyája nevét véletlenül. Ez jelzi azt is, hogy kedvenceink szívünkben egy helyen osztoznak legközelebbi családtagjainkkal.

A kutya elvesztésével életünkből eltűnik a folyamatos szeretetáradat, amit eddig tőlük kaptunk. Az eddigi biztonságérzet, a nyugalom is meginog bennünk. A kutyák szerves részei az életünknek és ezt sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, majd egyszer csak rájövünk mit vesztettünk el. Szóval természetes, ha fáj. Természetes, hogy gyászoljuk hű társunkat. A legfontosabb pedig az, hogy ezért sosem szabad szégyellni magunkat, igenis vállaljuk fel érzéseinket!

Ha úgy érzed, nem tudod megfelelően feldolgozni kedvenced elvesztését, bátran kérj segítséget! Vannak egyes szakemberek, akik kifejezetten kisállatok elvesztése utáni szaktanácsadással is foglalkoznak! Ne feledd, nem vagy egyedül a fájdalmaddal!

Alábbi cikkeink még érdekelhetnek: