2025. december 18. | kutya
Ma reggel a Margitszigeten jártunk, ahol a fű még harmatos volt. A póráz lazán lógott közöttünk, de gyakran néztünk egymás szemébe. Egy halk dicséret, egy apró falat, és egy kis megállás, amikor egy futó megijesztette – mindez segített a kapcsolatunk erősödésében. Így...
2025. december 18. | kutya
A késő délutáni fényben a Népliget sarokban álltunk, ahol a levegőt a gesztenyék illata töltötte be. A kutya ránk sandított, egy halk jeladásra várt. Azután egy puha rongylabda rebbenését követte a clicker kattanása, ami közös örömünk kezdetét jelentette. Ebben a...
2025. december 18. | kutya
Már ahogy a kulcs a zárban fordul, hirtelen megelevenedik a másik oldalon a várakozás. Ismerős érzés ez nekünk is. A tappancsok izgatott rohanása, a fröccsenő játékosság, és az a hatalmas „mosoly”, ami szertefoszlat minden bánatot, része az üdvözlésnek. Ebben az...
2025. december 18. | kutya
Egy nyugodt vasárnap reggelen találjuk magunkat a konyhában, ahol a kávé illata leng. A rádió halk dallamai szólalnak meg. Ekkor veszünk észre egy csendes sóhajt: a kutyánk a lábunknál telepedik le. Ő csak a társaságunkat keresi ebben a pillanatban.A kutyák ősi és...
2025. december 18. | kutya
Egy szürke őszi délután a Gellért-hegy lábánál csend lett. Csak egy pillanatra álltunk meg, a póráz finom rezdülését éreztük. Nem szóltunk egy szót sem, de mindent megértettünk. Ekkor vált világossá, hogy a séta valójában apró jelzések és bizalom, nyugalom...
2025. december 18. | kutya
Egy hűvös vasárnap reggelen kávét készítve észrevettük, hogyan lép oda hozzánk csendben a kutyánk. Nem szólt, csupán közel maradt hozzánk. Az egyszerű gesztus érezhetővé tette, hogy a napunk könnyebb lesz. A kutyánk közelsége olyan, mintha biztonságot, bizalmat és...