2025. december 18. | kutya
Egy vasárnap reggel a Városligetben jártunk, ahol találkoztunk egy élénk vizslával. Az állat gazdája mesélt nekünk arról, hogyan változott meg a kutya mióta más eledelt kap. Energikusabb lett, a szőre fényesebbé vált, és az emésztési problémái is megszűntek. Ekkor...
2025. december 18. | kutya
Reggel, a konyha zajában egy csésze koccan. Mi már a pórázért nyúlunk. „Jól van, indulunk, ügyes vagy!” – mondjuk mosolyogva. A farok rögtön dobolni kezd a padlón. Ezekből a szavakból érti, hogy együtt leszünk, és biztonságban érzi magát. A beszéd...
2025. december 18. | kutya
Hajnalban, a város még szunnyad, egy kávés bögre társaságában a kanapéra telepszünk. Kutyánk hozzánk lép, fejét odanyújtva. Ekkor kezdődik a simogatás: a nyaka tövéből indulva, kezünk simít végig hátának ívén. Érzéseink megnyugvásáról árulkodik a mélyebb lélegzet....
2025. december 18. | kutya
Reggel, amikor még a kávé gőzölög, a kutyád mancsa már az ajtónál vár. A farok csóválásával üdvözöl, mi pedig elmosolyodunk. Ez a feltétel nélküli kutyaszeretet. Itt nincsenek kérdések, csak bizalom és egy közös kezdés az új napra.Ez a csendes, mégis meghatározó...
2025. december 18. | kutya
Egy esős szombat délelőttön a konyhaszigetnél gyakoroltuk a „helyedre” parancsot. Kint esett az eső, és a város csendes maradt. Kutyánkkal azon dolgoztunk, hogy tökéletesre csiszoljuk ezt a jelet. Egy perces koncentráció, jutalomfalat és dicséret. Egy...
2025. december 18. | kutya
Reggelente, amikor a Margitszigetre tartunk, a póráz húzásától tudjuk: itt a nap legnyugalmasabb időszaka. A levegő friss, még a város is csak félálomban van. A kutya megáll, ránk néz, mi pedig lassítunk. Ebben a rövid időszakban érezzük, mennyire fontos a kutyák és a...