2025. december 18. | kutya
Kora reggel, a konyhában uralkodott a csend. A vízforraló után a tál zaja jelent meg. A telefon ébresztője helyett a mancsok kopogása volt hallható. A séta és a reggeli következett, és ebben a pillanatban éreztük, mennyire fontos a kiszámíthatóság a kutyák számára. A...
2025. december 18. | kutya
Reggel a Margit-szigeten egy fiatal labradorral sétáltunk. Egy zajos futócsoportnál megállt, így mi sem siettettük. Lehajoltunk, megvártuk, amíg megnyugszik. Lágyult a farok, a szem, és újra velünk tartott. Ekkor értettük meg mélyen, hogy a kutya érzelmi elfogadása...
2025. december 18. | kutya
Reggel a Margitszigeten a póráz még laza volt, de a gondolataink nem. Néztük, ahogy a kutyánk minden kanyar előtt ránk pillant. Nem a megteendő kilométerek jelentették a lényeget, hanem az egymásra való ránézésből adódó megértés. Ekkor világossá vált számunkra, hogy a...
2025. december 18. | kutya
Egy hűvös reggelen a Margitszigeten sétáltunk, amikor a póráz finoman megfeszült. Megálltunk. A kutyánk felnézett ránk, lassan pislogott, és az orrát a kezünkhöz nyomta. Abban a pillanatban tisztán éreztük: ez a csendes jel az ő “szeretlek”-je. Az ilyen apró...
2025. december 18. | kutya
Egy hűvös pesti reggelen a Margitszigeten álltunk; a póráz laza volt, messze a város zajától. A villamos csilingelése mellett egy egyszerű „ül” gyakorlattal kezdtünk. Nem parancsként, hanem mint közös ritmus: figyelünk egymásra és lélegzünk. Itt jött az a pillanat,...
2025. december 18. | kutya
Egy vasárnap délelőtt a Margitszigeten leültünk a fűre, sem labdát, sem edzéstervet nem hoztunk magunkkal. Csak figyeltük, ahogy a levegőben a fák suttognak. Kutyánk először körülöttünk keresgélt, aztán nyugodtan mellénk telepedett. Ez a csendes együtt töltött idő...